Répaföld 2/5

Elég hamar kiderült, hogy miért is vettek fel ennyi sokunkat egyszerre. Már a negyedik napon le kellett tegyük a titoktartási esküt, vagy irány haza. Csakhogy addigra megismertem Hannát.

Hanna gyönyörűszép nő. Ő az, aki miatt valójában megérte. Szerencse, hogy a bátyja meg az apja is itt dolgozik a tervezőknél, így sokat láthatom, sőt már többször tettünk kisebb kirándulásokat is. Álomszép vele lenni!

Amúgy elég egyhangú az élet. Persze, hogy nem mezőgazdasági munkagépekkel foglalkozunk, ez csak minden hivatalos papíron, és az üzem bejáratán látható így. Ezek a németek piszkosul jó motorokat hoznak össze! Már szabadidőnkben is ezeket módosítgatjuk a magunk örömére, néha meg pont ez a feladat is. Van itt ez a Hans, a legderűsebb alak mind közül, jó cimbora. Hát ő aztán tud egy s mást alkotni, félünk is, hogy hamarosan elkerül máshová.
Sajnos kötelező az oktatásban segíteni, és ráadásnak az a hülye ideológiai foglalkozás. Ez a Sszizmorz mekkora barom! Nagyon hatásos a rizsája, sokan apaként néznek rá, pedig csak egy nyomorult patkány. Azt se tudom miről dumál folyton, valami nemzetek, meg védekezés, nem csoda, hogy a sok kis német bedől neki. Szépen el lettek páholva velünk együtt, most aztán építkeznek. Hát tegyék; mit érdekel engem. Bár tényleg nagyon ügyes gépek vannak itt.

Délután megint Hanna drága vár. Az egyetlen hibája, hogy ő is ilyen nagy idealista, piszkál is folyton a Trianonnal, meg azt mondja, érzéketlen hülye vagyok, és bizonyítsak végre valamit a komolyságomról. Neki bezzeg már két bátyja is jelentkezett a spanyol egységekhez. Pff...

Le Figaro, le 18iéme Novembre, 1936.

" ...előttünk Bernard Cache, a Moet et Chandon pezsgőgyár kereskedelmi igazgatója. Ritka alkalom, hogy seregnyi fontos tárgyalása között időt tudott szakítani ránk. A gyár története a ..."

(...)

"- Mint ismeretes, sokan egészen különleges kívánságokkal is előállnak egy-egy egyedi rendelésű palackkal kapcsolatban.
- Valóban így van. Nem is gondolnák, milyen fantáziával bír néhány megrendelőnk. Volt rá példa, hogy a pezsgőben szerettek volna kisebb tárgyakat elhelyezni, gyűrűket, ilyesmit, de ezeket az ötleteket cégünk hírneve miatt nem teljesíthettük, hiszen az ital minőségének romlását okozhatták volna. A csomagolást illetően viszont nyitottak voltunk, és vagyunk is az egyedi elképzelések iránt.
- Említene néhány példát, olvasóink kedvéért?
- A számos megvalósított cimkeváltozat mellett, a palackokhoz erősített dísztárgyak is előfordultak. Volt rá példa, hogy kisebb ötvösremekműveket sikerült társítanunk a termékhez, de sok értéktárgy is így kapott helyet ajándékként az ital mellett. Eljegyzési gyűrűk, nyakláncok, ékkövek, többek között akár GYÉMÁNTOK is.
- Gondolom a palackokat rejtő dobozok is lehetnek egyediek.
- Természetesen. Cégünk egyébként is nagy hangsúlyt helyez a hagyományos, pácolt diófa anyagú szállító- és díszdobozaira. A korábban megszokott..."

Nyomtalanul

Több mint egy hete hiába keresik a Bonyenko házaspárt az afgán hatóságok. Utoljára február elején Herátban látták őket , ám azóta semmiféle életjelet nam adtak magukról. Eltűnésüket egyik versenyzőtársuk jelentette. A rendőrség egyelőre semmilyen nyomra nem akadt.

Cigánykártya

Jajj, nagyon élvezetes ez a verseny!
Imádok ennyi kalandban részt venni...
Kezdem a két idiótát is megszokni, valahogy testvéri a viszonyunk. "Al" és "George", a két javíthatatlan...
Azonban meglepődtem, hogy mennyire védenek... Folyton frocliznak, hogy mi van Oli és köztem.
Nem is tudom... Magam sem vagyok biztos benne, hogy mit szeretnék. Az biztos, hogy esténként, mikor a fiúk zenélnek, és én táncolok, akkor valahogy másként néz rám, mint azelőtt. A Vikomt is észrevette... célzott rá a minap, hogy a saját jövőmet is meg tudom-e jósolni, mert ő látja, s közben huncutul mosolygott.
Szegény Vikomt! Nem tudom, helyes lenne-e megmondanom neki, hogy a maradék gyémántok, amiket oly őrülten keres, hol is vannak valójában.
A kártyáim minden nap abban erősítenek, hogy ha védeni akarom, akkor egyelőre hallgassak.
S a kártyáim még soha nem hazudtak.
Oliról viszont nem hajlandó beszélni egyetlen lap sem....

Moszkva

"Azthiszem Lengyelországot múltidőbe tehetjük kedves Vjacseszláv..." - mondta pezsgőspoharát a szovjet külügyminiszter felé tartva az elegáns német. "Valóban. Ha megoldttuk ezt a kis problémát Szingaúrban semmi sem állhat az utunkba Joachim" koccintottak az édes igrúskával. A pezsgő buborékai játékosan szaladtak a pohár falán az ég felé. Amennyiben készen lesznek időben a géppel, a Generalisszimusz a rendelkezésükre bocsátja a szükséges alkatrészeket, s a Semleges Területen épülő Szovjet Német közös erőmű egy nagyszerű barátság kezdetét jelentheti. "Nézze Vjacseszláv." mondta elkomolyodva a német. Lengyelország kérdése lezárt ügy. De amennyiben megépül a szerkezet, mindenképp szükség lesz Seth Vöröslő Rubintjára. Anélkül maximum grillsütőnek lesz jó a szerkezet. Amennyiben viszont bízhatunk Önökben, államaink számára a tengerentúli terjeszkedés részletkérdés lesz."

"Tesztelték már a szerkezetet?" kérdezte az orosz. "Sajnálatos módon csak egy alkalommal volt szerencsénk kipróbálni a Macska erejét. A hatás felmérhetetlen. A macska egymaga képes volt egy perc alatt hamuvá tenni 500 embert. Képzelje el mit tenne Varsóval, ha megépítenénk gépet!" "Hmm... Valóban... Lehet a Generalisszimusz ezúrttal kicsit tévedett. A lengyel kérdés nem is annyira vagonkérdés, mint gyémánt-kérdés..." merengett el Vjecseszláv. A tréfára mindketten felnevettek. De a nevetés hamar zavart hallgatásba ment át "Az embereink már rajta vannak a témán, a Szingapúri kérdést megoldottnak tekintheti." "Valóban?" kérdezte kissé szárazan a német."Hát hogyha a Gestaposaik nem szúrják el, akkor minden bizonnyal. Nem kéne kereszteznünk egymás útját..." "Valóban." mondta a német és belekortyolt a pezsgőjébe. Mindkettejük fejében az járt, hogy vajon hogy állhat a másik a Gyémántok összegyűjtésével. Hogy vajon kettejük közül kinél van több ász...

A zavart csöndet Vjecseszláv törte meg. "Mit szól Moszkva új csillagához?" kérdezte mintegy közbevetőlegesen "Mire gondol?" kérdezett vissza a német. "Hát... most érkezett épp maguktól ez a táncosnő..." "Áhh! Az isteni Ratu? OtO OnO? Nagyon népszerű volt Berlinben..." "Ó igen, itt is valóságos sztár..." - s Vjacseszláv elmosolyodott... Joachim értette a célzést. "Ha nem tévedek épp Szingapúr felé tart azzal a ralival amit a maguk egykori lieblingje rendezett." vetette közbe kaján mosollyal az arcán. "Hát ez is!" tette le ingerülten a poharat az orosz. "Egy trockista aki autóversenyt rendez... Micsoda szégyen ez a Szovjetúniónak. De várjunk csak. Mivel is utazik? Csak nem egy Maybach-hal?" kérdezte gyanakodva az orosz "A német ipar garancia a minőségre. Azthiszem ebben megegyezhetünk. S ezt a garanciát fogják nyújtani Varsó romjai, ha együttműködésünk sikerrel jár." mondta a német és poharát finoman az asztalra tette. "Öröm önnel együtműködni kedves Vjecseszláv. "Akkor este újra látom a Bolsojban..." búcsúzott el Molotov. "Természetesen. Ki nem hagynám a nagyszerű balett-előadást!" felelte Riebentropp.

Nyomás!

Ezek aztán nagyon bevállalósak!- gondolta Kantor, és fogait összeszorítva nyomta a gázt. Előtte néhány méterrel egy Packard haladt, a porban csak néha lehetett látni az ülésekig, ahol két fickó vigyorgott hátrafelé a teherautóra.
-Majd meglátjátok, csak volna kicsit szélesebb ez a nyomorult, vacak út - morgott üldözőjük magában. Bízott a kocsijában, mégis hangosan buzdította:
-Gyerünk..., gyerünk már te.. te bárka!

A kanyargós út mellől egy fiatal nő ugrott el. Megrémült a száguldozókat látva, pedig a járművekből különös, boldog nevetést hallott.

Sebesség és verseny!

Emlékeim '35 (Répaföld 1/5)

-Úgy látom, fiatalember, hogy Ön már döntött, így hiába is marasztalnám. Sok szép élményt kívánok Önnek, sikeres helytállást, és azt javaslom, óvakodjon a túl okosnak látszó emberektől.

Csonka íróasztala előtt álltam. Nagyon szerettük az öreget, állíthatom, nem volt a gépműhely dolgozói közül senki, aki rosszat tudott volna mondani róla. Sajnáltam is itt hagyni, de nem mindennap kerülhet ilyen lehetőség, és ezt nem tagadta Csonka sem.

-Kiváló mérnökök mellett dolgozhat, hát ne hozzon szégyent ránk! - még ez a mondat visszhangzott bennem a Körúton is, ahol Miklóssal találkoztam. Szokása szerint a hóna alatt óriási kupac papír, ruhája kopott, valamiért mégis nagyon kedveltem ezt a szétszórt alakot.

-Na, mikor indulsz öregfiú? Azért csak leülünk egy jót sörözni! A családtól még búcsúzkodhatsz eleget!

Nem ellenkeztem, és pár óra múlva, miután már alaposan kitárgyaltuk kedvenc pincérlányunk aznapi megjelenését, a körúti sétálgató népet, valamint az FTC menetelését a KK-ban, elvettem tőle pár oldalt.

-Mit szorongatsz már megint,te szerencsétlen? - kérdeztem és az alkoholtól már kissé jókedvű-ködösen böngészni kezdtem az ismeretlen neveket -Politika, mi? Már sokszor kérdeztem, de mi a nyűnek olvasgatsz te ilyeneket? Ki a franc például ez a Varvasovszkij? Meg Bonyenko, Perlov,Kun... Aztán írnak ezek valami értelmeset is?
-Hohó, nem is hinnéd, kedves értelmileg alultáplált barátom! - felelt Miklós -Az említett urak, talán még a te érdektelen életedet is megváltoztató dolgokról értekeznek, és hiába vagy ilyen agyatlan, egyszer meg fogod tanulni a nevüket. - Itt halkabbra fogta. -Tudtad például, hogy a kinti változások...

Na, te sem fogod ágyban párnák közt végezni, gondoltam, és kiürítettem a sokadik korsót. Ezek a divatos, titkos baloldali nézetek... Szomorú beletőrődéssel figyeltem lelkes barátomat, de eszem már az idegenben járt. Vajon milyen lesz? Elég lesz-e oda a műhelyben összeszedett tapasztalat és a tényleg neves ajánlólevél az öregtől? Fejlesztési mérnök. Egyáltalán nem hallatszott rosszul.

Hát gyerünk, igyunk még egy párat ezzel a bolonddal, aztán holnapután indul a vonat, addig még a család mellett van idő körülnézni a lányok táján is. Ez a pincérlány is, ahogy telik a délután, úgy lesz egyre csinosabb...