Blogger: Oli írta...
Ma Bertie bácsikámmal kikocsikáztunk Coulsdonba golfozni egy kicsit, hogy megünnepeljük a brit korona szolgálatában szegődésének 40. évfordulóját. Az admiralitást választotta; az ő idejében még a tenger jelentette a legnagyobb kihívást, egy magamfajta fickó azonban manapság már inkább a repüléshez vonzódik, de így is mindig szívesen hallgatom történeteit a Nagy Háború idejéből, mikor is a HMS New Zealandon volt navigátor. Az évforduló azonban, úgy tűnik, nem érte jókedvében bácsikámat, és ezen még az sem segített, hogy igyekeztem nyerni hagyni. A harmadik lyuk környékén aztán előállt a farbával.
- Oliver, nyugtalanító híreket kaptam a hírszerzéstől. - Enyhe feszengés fogott el, nem gondoltam volna, hogy a repülőm elvesztése ekkora kalamajkát okozhat. Az, hogy egy próbaüzem alatt álló gép kigyullad, nem lehet szokatlan ugyebár? Még akkor is, ha teszem azt, nem elektromos zárlat, hanem egy parázsló Dunhill felelős a katasztrófáért, és esetlegesen az én rövid figyelmetlenségem is közrejátszhatott abban, hogy a hangárban található üzemanyag érintkezésbe lépett a parázsló hamuval. A Spitfire mindenesetre hű maradt a nevéhez. Hiába, nomen est omen. Nagybátyámat szerencsére ennél sorsdöntőbb ügyek aggasztották.
- Érdekes fejleményekre figyeltek fel a kontinensen. Berlini emberük jelentette, hogy a Baseth gyémánt macskájának ismét nyoma veszett. Mikor Rene Belloq, az a kétszínű francia a náci barátaival kicsempésztette Egyiptomból, azt hittük örökre elveszítjük, most azonban lehetőségünk adódhat, hogy visszaszerezzük. Okunk van feltételezni, hogy a hónap elején indult Monaco-Szingapúr grand prix egynémely versenyzőjének köze lehet a kegytárgyhoz. Oli, ez a gyémántmacska végzetes mágikus erők bírtokosa, amit megfelelően csiszolt színes gyémántokkal és rítusokkal tovább lehet fokozni. Isztanbulban, ahol a verseny áthalad, a Szultán kincsei között találhatók is ilyen drágakövek. Látva a versenyzők névsorát, és a nácik érdeklődését a gyanúnk több, mint megalapozott.
Kicsit zavarban éreztem magam, nem voltam teljesen biztos benne, Bertie bácsikám mit is akar tőlem.
- Oli, arra kérlek, szegődj a versenyzők nyomába. Ezek a hétpróbás csirkefogók a őfelsége hírszerzésének ügyetlenkedő tökfilkóit mérföldekről kiszúrnák. Benned megbízom. Nem kérek mást, mint nézz körül. Ha nincs náluk a szobor, az egész nem egyéb, mint kellemes autókázás. Ha pedig mégis, azonnal értesíts, és meglátjuk, mit tehetünk. Lehet, hogy ezek a szerencsétlenek nincsenek is tudatában, miféle veszélyek leselkednek rájuk. Este indul a géped Porthsmouthból Isztanbulba, úgyhogy a játék után siess csomagolni!
Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, estére ugyanis Ms. Darlingtonnal tervezünk kiruccanni a londoni éjszakába, arról nem beszélve, hogy rám leselkedő veszélyekkel bácsikám mintha nem is számolt volna. Megpróbáltam egy kis haladékot kérni.
- Oliver, úgy érzem, nem érzed át a helyzet súlyosságát. Hadd fogalmazzak így. Ha nem teljesíted a kérésemet, az én életemben újra nem vezethetsz repülőt. A legutóbbi fiaskód után ezt nem lesz nehéz elintéznem.
A jó öreg Bertie bácsi, mindig tudta, mikor kell előhúznia az ászt az ingujjából. A szervezetét ismerve képes, és engem is túlél, csakhogy bosszút álljon. Mit volt mit tenni, telefonon utasítottam Wilbertet, hogy mondja le az előre látható programjaimat, és szerelje fel a 3 és ½ literes Bentleyt az utazáshoz.
Bár nem mondtam neki, az előrelátó Wilbert egy sürgönyt is feladott, melyben Oliver Frederick Andrew Guilford számára foglalt egy egyágyas szobát az isztanbuli Hotel Pera Palasba.
2008. január 16. 12:01
