Szerelem, repülés, aggodalom

Egészen sima utunk volt. Még soha nem utaztam léghajóval, nagy kalandnak igérkezett. Kicsit persze féltem is, de ott volt mellettem André, biztonságban éreztem magam. A mókás angol úr, aki kormányozta a ballont, szintén bizalmat ébresztett bennem, mégha először egy csöppet felelőtlen vállalkozásnak tűnt egy ilyen flúgos külsejű úrral nekivágni egy légi utazásnak, amint az világosan látszott André tekintetéből, amikor először megpillantotta kapitányunkat. Azonban szerencsére valóban minden jól alakult.



Megérkeztünk Szingapúr szigetére. Hihetetlen, hogy már hetek óta Ázsiát járjuk, és még mindig angol felségterületen vagyunk. Félelmetes, mennyire hatalmas ez a birodalom. Nem csodálkozom, hogy új és új területeket hódítanak meg, hiszen az ő szigetük valóban nem éppen a legkellemesebb hely. Folyton esik, vagy éppen a szél fúj, esetleg egyszerre a kettő. Még olajbogyó sem terem. Azon vagyok csak meglepődve, miért nem költöznek át mindannyian valami kellemesebb éghajlatra, ha már úgyis a világ egynegyedét ők ellenőrzik? Akadna hely bőven.

Ez a sziget például egészen kellemes helynek néz ki. Pálmafák, napsütés és kedves emberek. Egy pillanatra szinte el is felejtettem, hogy nekünk még dolgunk van, meg kell találnunk a többieket, és ráadásul a mikorfilm is a zsebemben lapul. Leszállás után búcsút intettük segítőnknek, és elindultunk a város felé. Elkértem kedvesem öngyújtóját, és ünnepélyesen elégettem a mikrofilmet. Nagy kő esett le a szívemről, és őszintén reméltem, hogy az örmény professzor értesülései helyesek voltak, és tényleg ez a terv egyetlen létező példánya.

A rossz érzésem nem múlt el teljesen. Aggódtam, hogy mi történhet még, biztos voltam benne, hogy ilyen könnyedén nem ússzuk meg. A döntő napja még sok meglepetést tartogathat. Egyátalán, mikor is zárjuk le azt a lidércnyomást, amit a Grand Prix csillogó álarca mögé rejtettek? Amióta Signore Bonyenko eltűnt, a verseny teljesen kaotikus, nem is tudom, melyik versenyző merre tarthat ép. Vajon akadnak-e, akik a tervezett időpontban megérkeztek Oroszlánvárosba? És vannak, lesznek olyanok, akik soha nem érkeznek meg? Mi lehet Szvetlanával?

Csendben tűnödve sétáltam kedvesem karjába kapaszkodva . Arra vágytam, bárcsak visszamehetnénk a léghajóhoz, és elrepülhetnénk messzire. Távol a világ zajától, a gondoktól, küldetésektől. Tudtam, hogy a helyes mégis az, ha itt maradunk, és megteszünk minden tőlünk telhetőt barátaink megsegítésére. Már nem tart sokáig ez a rémálom, hamarosan a svájci hegyek között lehetünk, csakis a szerelemmel elfoglalva... Ó, bárcsak már ott tartanánk.

Conte Verde

"Kedves Anyám!

Elhagytuk Indiát, és immár úton vagyunk Szingapúr felé. A hajó nagyon kényelmes, a társaság tényleg betartja az ígért körülményeket. Maria is jól van, és bár mindig gyönyörű, most mégis egészen kivirult a pompás időben. Sok szép helyen jártunk, és még biztosan fogunk is, de azért már nagyon hiányzik "Bella Italia".

A konyha a hajón is kitűnő, és a társaságra sem lehet panaszunk. Nemrég voltunk Port Blairben, ahol meglepetésünkre a hajó kapitányt és tiszteket cserélt (valami technikai okok miatt), de Mr. Hayden, az új kapitány már az első nap ismerkedési estet rendezett számunkra, és nagyon szívélyes volt. (Néha már túlzóan is...) Kiderült az is, hogy egy neves Grand Prix számos versenyzője is velünk utazik! Elég félszegnek tűntek, mikor a kapitány megkérte őket, hogy álljanak fel, de a hosszú út biztos elfárasztotta őket. A közös koccintás alkalmával azért már ők is mosolyogtak. Szereztünk néhány ismerőst is, Grant hadnagy például egészen az Államoktól utazott idáig bizalmas ügyei miatt. Nagyon jó szórakozást nyújtanak Herr Diensttel, folyton ugratják egymást.

Úgy hallom Szingapúr is olyan szép lesz, mint az eddigi nagyvárosok, amiket láttunk. Maria nem győzi áldani Giovanni bácsit, hogy befizetett bennünket erre az útra. Remélem ti is jól vagytok, sokszor csókoljuk a kis Fernandót és Apámat is!

Ölel: Maria és Luigi"

Nem várt találkozás

A keletiek úgy tűnik MINDENT készítenek. Amit Bangkokban nem tud megkapni az ember, az nem is létezik, ezt nem is gondoltam volna. És persze a borzalmas nyomor a csillogással összenőve, furcsa látvány ez európai szemnek.
Éppen egy masszázson és kiadós fürdésen gondolkodtam, mikor elémkanyarodott a Maybach. Összetéveszthetetlen. Bár kissé megviseltnek tűnt, de ez Bonyenko kocsija. És igen, ő vezeti, viszont egyedül van. A sok koldus és mindenféle illetlen szolgáltatást kínáló hölgy között csak lépésben tudott haladni minden jármű. A kürtre tenyereltem, de semmi reakció. Nem csoda: az lenne furcsa, ha volna olyan pillanat, amikor nem dudál senki. Hát akkor követni fogom ezt a baloldali hőst, versenyünk létrehozóját, hátha tud valamilyen felvilágosítást adni. Bízom benne, hogy most már nem vesztem szem elől! De miért megy a börtön felé?

Operation Singapore

TOp Secret

Qualified Document with the approval of the President of The United States of America

OS-125 US Navy - Operation Singapore Műveleti Parancs

A Műveletre kijelölt csoport vezetőle Lionell Hardy százados (A). Részvevők fedóneveik alapján Arno (A) P.J. Stevens, Gutierrez hadnagy, Steven Maley tizedes.

Műveleti stratégia. A Műveletre kiejlölt egység a Célszemélyek érkezése előtt felméri a terepet, s a helyi adottságokhoz alkalmazkodva információkat szerez. Elsődleges információforrás: Ervin O'Mahoney őrmester, Laurentier és Vikomt célszemélyek bizalmasa. Infiltrációval megbízott ügynök "Arno". Arno felveszi a kapcsolatot Ervinnel, és bialmi tőke hasznosítása által elsődleges információkat szerez a célszemélyek mozgásáról. Infiltrálódva belülről demoralizálja a Célszemélyeket, majd a szeparált elemeket Lionell vezetésével likvidálja.

Kívánatos a helyszínen tartózkodó egyéb titkosszolgálati szervek dezinformálása, hamis adatok terjesztése, s ezáltal a fedés további biztosítása. Kívánatos a helyszínen lévő egyéb titkosszolgálati szervek egymás ellen való kijátszása, s a Művelet feleősségének áthárítása elsősorban a német résztvevőkre. A művelet további lépéseit a helyzethez alkalmazkodva Lionell százados dönti el folyamatosan informálva a Főhadiszállást. további rendelkezésig a jelen parancs marad érvényben.

Kelt: 1937 február 26, Maryland, Virginia

Ploccs!

A vízbe dobott tárgyak hangja leginkább a tárgy sebességétől, alakjától, anyagától és a víz mélységétől függ. Mégis sokszor ugyanolyannak halljuk a loccsanást.

1. Úgy döntöttem, nem dobom be a táskát a mocsárba. A döntést könnyű volt meghozni: bár újra négy keréken utazom, már nem akarok újabb kitérőket, Burmát pedig rég magam mögött hagytam. Egy kis Bangkok azért talán belefér.

2. Több hajó is kikötött Blairben az éjjel.Ilyenkor mindig nagy az élet, hajnalra azonban szokás szerint mindenki nyugovóra tért. Az ébren lévő patkányok sajnálkozva látták, hogy három alak egy bizonyára finom falatokkal teli zsákot lódít át a korlátként használt vastag lánc fölött. Megint a halak jártak jól.

Ellenség a kapuknál

Tegnap érkeztem meg Szingapúrba, bőven a mezőny előtt. Monsieur Silagie akit mindenki csak Vicomtnak szólít, még hetekkel korábban megbízott, hogy a Silver Arrow-val az utat levágva érkezzem minél előbb.

-Ervin, magára ott lesz szükség! - mondta mielőtt elindultam.

Laurentier főhadnagyról egy ideje nem hallottam, de nem aggódtam érte. Egészen eddig. Amint megérkeztem, észrevettem, hogy több ország civil és egyenruhás osztagai keresik Laurentiert, a Vicomte-ot és a verseny több résztvevőjét. Kivéve egy olcsó, koszos kis szobát betértem az első csapszékbe, hogy rendeljek valami hűsítőt, de a csapos nem volt abban az állapotban hogy sört mérjen. A nagydarab kopasz, kötényes csapos épp egy asztal romjai közül kászálódott ki, amelyet nyilvávalóan testének zuhanása pusztított el. A zuhanás valószínűleg egy pofon következtében történt amire az orrából és szájából vígan csorgó vér engedett következtetni. A pofon gazdája egy vállas, egyenes tartású szikár ember volt, aki épp egy cigarettára gyújtott. Felnézett és meghűlt bennem a vér. Ez Lionell százados. Nem ismert meg, szerencsére nem is látott korábban talán csak egyszer, de Laurentier sokat mesélt róla. Ő volt a főhadnagy és a mesterlövész különítmény parancsnoka Navalmoralnál. Úgy tettem ahogy a vendégek mind, látszólag nem vettem tudomást az egészről. A százados végül döngő léptekkel távozott, s a csapos végre meghozta a sört.

-Mondja, mit akart magától ez az ember?

-Mi köze hozzá...

-Tőlem is kaphat néhány asztalpusztító pofont ha nem válaszol. De most épp jókedvem van ezért úriember módjára nem veszem elő azt a stílust ami annak idején a Francia idegenlégióban volt szokás. Szóval mit akart az úr?

-Valami Laurentiert keresett...

Megiszogattam néhány korsóval s közben fizettem pár kört pár másik hasonló lebujban és aggasztó információkhoz jutottam. Az egy dolog hogy legalább négy ország keresi Laurentieréket, volt már ilyesmire példa. De az, hogy az amerikaiak Lionellt bérelték fel Laurentier ellen... Nyilván egy profi mesterlövész kiiktatására egyvalaki képes. Az egykori parancsnoka. Hihetetlen hogy a Navalmorali közös emlékek, az egy csapathoz tartozás, egymás életének folyamatos megmentése ennyire nem számít. Lionell annyira zsoldos lett hogy képes néhány koszos dollárért lelőni egykori beosztotját? Mit tegyek?

Éppen ott tartottam hogy kétségbeesésemben ölembe vettem a Zöld Patkány fogadó tulajdonosának nagyfenekű özvegyét egy pár csók erejéig amikor ismerős hang csapott fel:

-Ervin! Hát te itt?

Kockafej, csutkabajusz. Ez bizony Arno a seftes. Arno főtőrzsőrmesterként szerelt le a légióból velem együtt. No rendeltünk is pár üveg Pinard-ot, és meghánytuk-vetettük mit is tehetnénk Laurentierékért. Azt hiszem sokat. Éjfélre mattrészegen gajdoltunk valami nótát a szép Mirabelle-ről, de egyet tudtam.

Ennek a piszok Lionellnek nem lesz könnyű dolga. Nagyon nem.

sötétség

Két napja nem ettem. Bezártak valahova. Mindenki eltűnt. Félek. Sötét van. Néha furcsa hangokat hallok, mintha kaparászás lenne. Teljesen kétségbe vagyok esve. Ezek szerint Olinak nem jelentek semmit, hisz hagyta, hogy elraboljanak, és nem úgy tűnik, mint aki a segítségemre siet. Mi lesz velem?