A kihívó

Moszkva - Davos - Chicago

Üzenet szövege

http://tan07.web.psi.ch/images/davos.jpg

Drága Szása!

Látod, milyen ostoba vagyok? levelet írok Neked, pedig még a címedet sem tudom. Olyan jó volna legalább azt tudni, melyik égtáj felé forduljak, amikor lehunyom a szemem és Rád gondolok. Davos, Svájc... annyira szépek voltak azok a napok! akkor én tényleg tiszta szívből lengettem a lelátón a zászlót! Nem érdekel, hogy leponztozott az a hülye finn bíró. Az a kűr... az a 4 perc... és hozzá Rimszkij-Korszakov! Akkoriban azt hittem, álmodom! Emlékszel, amikor kilógtunk a szállodából? Szánkóztunk, mint gyerekkorunkban! De itt nem hullámpala-bódék álltak a domboldalban... Még a levegő is más volt... Alpok... emlékszel, miközben a hóban kergettük egymást, azt játszottuk, hogy én vagyok Heidi, te pedig Peter... Európa! Nyugat! Pedig az csak a kezdet volt. Olyan kár, hogy nem lehetsz itt Te is. Hihetetlen, ami azóta történt velem. Képzeld, itt simán csak bemész a boltba és veszel egy farmert!!! Beülsz a bisztróba és kérsz egy kólát. Coca-colát, érted?! Elképesztő, mi mindent lehet kapni! A legtöbb dologra még szavunk sincs. Már egész jól beszélem az angolt. Ha Isten is úgy akarja, akkor... /hihetetlen! látod itt nyugodt szívvel le merek írni ilyen klerikális szavakat!/ akkor jövőre kezdem a második évem itt, az egyetemen. Még jó, hogy a matematika -csakúgy, mint a zene- egyetemesebb, mint bármely beszélt nyelv. Egyedül anya hiányzik kicsit, ő ki sem mozdul Los Angelesből, na igen "Little Moscow", de legalább van társasága. Meg persze jól is keres, mióta egy jégrevünél koreográfus. Nem tudom, mennyire hiányzik neki a régi életünk, erről sosem beszél. Be is fejezem, megjött a szobatársam. Tudom, neki úgysem mond semmit ez az ív tele cirill betűkkel, mégis valahogy félek más előtt írni, butaság, tudom.

Ölel,
Natasa

14.05.1969, Chicago, Illinois, USA