Hőség van. Már megint. Amikor hőség van, a bűnözők is mintha aktívabbak lennének. Mindenki vietnámról beszél, de San Franciso utcáin mindennap bevetés van, nincs visszavonulás, nincs kantin, nincsenek saigoni kurvák. Képmutatás... Miközben milliók tolonganak az utcán transzparensekkel békét követelve, a San Franciscoi gyilkossági csoport három hónapja nem alszik.
Az egész 1967 májusában kezdődött. Kora nyár volt, az emberek piknikeztek, köszöntötték az új tavaszt. Így tett Stacy és George Miller is, Santa Barbarai lakosok. Gerorge köztiszteletnek örvendő cserkészvezető volt, felesége Stacy óvónő. Egy év házasodtak össze, az évfordulójukat készültek ünnepelni. A szomszédok elmondása szerint körülbelül este hat óra táján jelent meg egy mélyzöld furgon a ház előtt. Két óra hosszát vesztegelt a ház előtt, amikoris nyolc tájékában a szembeszomszéd, Roger Kreutz épp kutyáját, Rovert sétáltatta, mikor egy fekete dzsekit és kapucnit viselő alakot látott közeledni a Miller ház felé. Ráköszönt, de az illető nem válaszolt neki, rögtön Millerék ajtójához sietett és becsöngetett. Hajnali három körül Kreutzékat Rover hangos és ideges ugatása ébresztette, Roger kiment, hogy megnézze mi történt. Rover kaparta az ajtót, és amikor kinyitotta, rögvest Millerék házához rohant és nyüszítve kaparni kezdte a beáratot. Az ajtó kinyílt, s Rover a ház előtt csaholt. A rendőrséget hajnali három óra húsz perkor riasztotta Roger Kreutz. Mikor a SFPD 345-ös járőrje kiért Roger Kreutz sokkos állapotban volt. Frank Delano örmester a házba lépett, és a szeme elé táruló látványtól maga is megrettent. Stacy és George megcsonkított teteme a szoba közepén feküdt, a házat mindenütt vér és dulakodás nyomai terítették be. Stacy Miller hálószobájában a tükrön egy családi fotót találtak. A rendőrság később azonosította Paul és Rosa Fernandez-t, akiknek hasonlómód megcsonkított tetemét a Vallejo-i rendőrség fedezte fel két hónappal később. A falra vérrel a következő szó volt írva mind két helyen: Deadrunner. Mindenki tudta amit nem akartak tudni. Újabb sorozatgyilkos bukkant fel a környéken.
Az elmúlt két évben nyolc gyilkosságot követett el a Deadrunner. Több gyanusítottat is elfogott a rendőrség, de mindet el kellett bocsátani bizonyítékok híján. Az ügyet a SFPD egyik legjobb nyomozója, Sean "Madass" Sullivan vezette. Sullivan a szűszavú ír zsaru nem válogatott az eszközökben. De míg a gyilkossági csoport egyik fele a Zodiac tetteit akarta felderíteni eljes gősszel, Madass alatt csak pár ember dolgozott. Sötétben tapogatóztak. Gondoltak arra is, hogy a két gyilkos ugynaz, s csak a rendőrság megtévesztésére dolgozott ki két "ént", hogy megossza erőiket. Mindenesetre Madass nem így vélte. Ő tudta, hogy a Deadrunner egyre inkább személyesen vele játszik, s élvezi, hogy annak ellenére, hogy a következő áldozat fényképét mindig az előző helyen hagyja, a rendőrség tehetelten. Egyre gyakrabban és egyre szemtelenebbül gyilkolt. Sullivan érezte, hogy egyre szorul a hurok a Deadrunner nyaka körül. Egyik alkalommal egy véletlen folytán sikerült megelőzni a gyilkost, s kideryteni ki lesz a következő célpont. Ez három hónapja volt. A házat zár alá vették, és 24 órás megfigyelés alatt tartották az egész környéket. A fekte furgon este hatkor be is gördült a ház elé. Ekkor viszont a zöldfülű Jack Bauer, az a dilettáns, aki még csak most jött ki az akadémiáról nem bírt megmaradni a seggén, és elkezdett a furgon felé rohanni. A gyilkos a gázra taposott, áthajtott rajta, és a rendőrségi zárat áttörve elmenekült. Azóta mindenki gúnyt űz Sullivanből, aki csak nyeli a sértéseket. Három hónapja... Egy éjszakát sem alszik. Vár.
Hőség van. A rádió szerint évszázados melegrekord dőlt meg: még sosem volt ilyen meleg ebben az évszakban. Mintha csak augusztus lenne... Madass Sullivan már sokadik kávéját itta meg, s próbálta összerakni a kirakósjátékot: ki a Deadrunner? Azt tudta, hogy a pasas az autók megszállotja. Több jel is mutatott erre. Valószinűleg autóversenyző lehetett korábban. Másfél éve a fényképek mellé "Sullivan hadnagynak" címzett kis leveleket is hagy, melyben őrült vallomásokat olvashatók arról, hogy "a vér szaga olyan mint a forró motoré, a gyilkolás olyan öröm, mint amikor lehúzott ablak mellett az ember arcába csap a menetszél. Elkapott a sebesség bódulata, és már senki sem tud megállítani..." Szörnyű levelek voltak. Most is épp egy ilyen levelet bámult, amikor egyszercsak feldörrent egy ismerős hang:
-Sullivan! Azonnal jöjjön az irodámba! - Harris kapitány volt az.
-Ezt olvassa el. Bökött az asztalán heverő mappára a parancsnok. Sullivan egy hanyag mozdulattal utánanyúlt, és belelapozott. A fotók mintha ismerősek lettek volna. Kiterített megcsonkított hullák, vér mindenütt...
- Ismerős? - kérdezte Harris.
- Persze. Hol? Indulok...- szólt Sullivan szinte suttogva.
- Lassan a testtel Sullivan. Ezt az aktát a chicagoiak küldték utánunk. A pasas két héttel ezelőtt csapott le Chicagoban. Ezt a levelet viszont magának címezte, így találtak meg minket.
"Sullivan! Most végre minden álmom valóra válik! Elértem azt amit csak az Istenek. Már nem vagyok ember, én vagyok a száguldás istene. Legyőzhetetlen vagyok, és nem tudsz megállítani. Ne félj Sully Boy... Csak pár napra ruccantam ki Chicagoba, de már jövök is vissza hozzád. Csak egy pár hát és itt vagyok, s hidd el hozok neked vásárfiát az útról!"
- Mi ez a zagyvaság?? - kérdezte magától hangosan Sullivan? Mi az hogy "valóra válnak az álmaim, csak néhány hét..."
- Hallott a Grand Prixről? - kérdezte Harris kapitány.
- Miféle Grand Prixről?? - kérdezett vissza Madass
- Hát erről. S egy papírt nyomott a kezébe. "Grand Prix 1969 - The Summer os Love"
- Csodás... Most mit tegyek?
- A repülője délután négykor megy holnap Chicagoba. Most menjen haza pakolni. A mezőny pár napon belül útnak indul. Ott lesz a maga embere is.
"Pá, kedves. Köszönet mindenért."
