Szerelem, kábulat, rock&roll

Napok óta itt veszteglünk. Nem mondom, jó kis hely ez a Chicago, de azért szeretném már végre érezni az alattunk dübörgő mérföldeket. Los Angeles, a keleti part... Feletébb hívogató. De még nem bukkantunk a rajtpont nyomára. Hát nem is nagyon kerestük, leginkább édes semmittevés, és egyéb kellemetes elfoglaltságok töltik ki napjainkat. Meglehetősen idilli hely ez a squat itt, majdnem a város közepén.

Rengeteg errefelé a magunkfajta suhanc hippiforma, tegnap valami jóféle felvonulás is volt. Nem nagyon emlékszem, mi volt a pontos ok, de hát számít is ez? A fő, hogy amennyire csak lehetséges kiélvezzük ezt a rövid életet. Szabad szerelem, kábulat, rock&roll és persze világbéke. Hurrá! Ezért mindig és bármikor érdemes tömegekben az utcára vonulni.

Első lépésként ma szereztem egy térképet, valami lepukkant bőrkabátos fószer adta, még a whiskys bádogflaskáját is megosztotta velem. Azt mondta, nagy kaland a 66-os út. Azt is említette, nem árt vigyázni, sok veszély leselkedhet egy magamfajta virágos kis napsugárleányra. Valami furcsa szikra villant akkor a szemében, és én jobbnak láttam visszamenni a srácokhoz...

A térképet azért megtartom. Aztán ha megtaláljuk a versenyzőket, ha nem, mindenképp elindulunk. Hamarosan.