1966, Genf

- André bácsi! André bácsi! Hogy vagy? Fú... régen nem látogattalak már meg, tudom de manapság... Az élet Párizsban teljesen felbolydult. A srácokkal megfogadtuk, hogy nem hagyjuk, hogy Az Arc bezabáljon minket! El foigjuk foglalni az egyetemet, most megalapítottuk az első kört, és már mindenütt van... Nizzában, Toulouse-ban... Nagy dolgok készülnek André bácsi... Szóval bocs, hogy nem jöttem tavasszal...
-Semmi gond, semmi gond - mondta a kis öreg, miközben feltette a napszemüvegét tóparti villája teraszán.
-Towanda néni hogy van? - kérdezte Jean-Luc nagybátyjától.
-Remekül fiam, remekül... Bár kicsit gyengélkedik... Zsörtölődik, hogy már nem megy neki olyan jól a vizisízés mint régen... mondogatom, hogy azok az évek elmúltak, de ismered Towanda nénit...
-Jaj persze... Sosem fog már megváltozni....
-Hát igen... mi is voltunk fiatalok.... - Laurentier elmerengett... Eszébe jutott Szingapúr, és azok a hihetetlen események amiket átélt akkor.
-Fiam... hallottál Szingapúrról? - kérdezte merengve.
-André bácsi. Vagy ezerszer mesélted, ha nem tízezerszer. Komolyan. Tudom, Bonyenkó, a vikomt a kulcs, a titok, amit nem mondhatsz el senkinek a biztonságokm érdekében... tudom persze.
- Van valami....
- Mi André bácsi?
- Találtak egy levelet... Harmonc éven át kallódott... A barártom írta még a halála előtt. Egy dolgot szeretnék rádbízni. Te most úgyis Párizsban tanulsz. Utánanéznél nekem valaminek? Állítólag a Louvre egyiptomi gyűjteményében van egy pergamen.... Igazán utána nézhetnél... Nagyon érdekelne...