Az utolsó bevetés

Még csak tíz óra volt amikor feltűnt az a nyurga suhanc a kapunál. New Orleansban tízkor már dögmeleg van, az öreg néger gitáros még nem ült ki játszani McGuillis benzinkútja mellé. A rádióban Aretha Franklin énekel a prédikátor fiáról. Ma igazán rendes voltam, csak egy sört ittam eddig, az a tetű Williams este hatra ígérte a nepáli haskát, ha megint átver teszek róla hogy meglátogassa a "szupersztárt" az Úr jobbján.

-Mr Raylee.. Itthon van, Mr Raylee?

Barátságosnak látszott a kölyök és valahogy ismerősnek is tűnt úgyhogy enyhítettem a Colt szorításán, ami nálam a békülékenység jele.

-Itt vagyok. Ki vagy és mit akarsz?

-Gustav Laurentier vagyok. A bácsikám André Laurentier küldött önhöz. A Louvre-ban voltam és találtam valamit amit nem is értek, asszem fontos, de tudja a bácsikám a haverjaival valamikor...

-A lényeget öcsi!

-Tessék a levél, önnek küldi...

A jó öreg Laurentier. Hát persze. Az öreg zupás, kiképzőnk volt Langley-ben, szerettük a csendes kemény franciát, körülvette sok legenda.

Kedves Dave!

Unokaöcsém érdekes dolgokat talált a Louvre-ban. Azt hittem a rémálomnak már harminc éve vége. De nem. A napfegyver újra előkerült. Most hogy a kommunisták szerzik-e meg, vagy a te militarista kormányod, egyre megy.

David. Nagyon sok ember halt meg harminc éve azért hogy ez a fegyver soha ne épüljön meg. A legjobb barátom is...

Te még fiatal vagy. És katonaként is utálod a háborút. Lesz egy grand prix, indulj el... tégy valamit... Gustav unokaöcsém majd tájékoztat...

Megint egy rally. A történelem megismétli önmagát.

Köszönettel

André Laurentier

Sokáig néztem magam elé. Csak tizennyolc voltam amikor koreába küldtek a tengerészgyalogosokkal. Most harmincnégy vagyok és csak egy évvel ezelőtt jöttem haza vietnam poklából ahol a kurvapecér vietkongok srapnellel lőtték szét a seggem. Jó hogy még egyben vagyok, de a pia és a fű ellenére sem álmodok szépeket. Az üvöltések és a tüzérség hangja... az UH-1 Huey-k rotorjainak ütemes puffogása...

-Elnézést Uram, megtudhatnám kicsoda ön? A bácsikám nem mondott semmit, azt hogy majd meglátom...

Felálltam a kerti székből, bakancsom döngve verte fel a port a korhadt padlóról. A bőrdzsekimért nyúltam és a fridzsiderből sört vettem ki. Egyet a srácnak dobtam. Szisszenve nyílt a doboz, nyeltem a hűs sört, gondolkodtam.

-David Jacob Raylee leszerelt főtőrzsőrmester, amerikai tengerészgyalogság. Ismertem az öreg franciát. Mesélj, mi a pokol az a napfegyver?

A fiú mesélni kezdett valami átkozott másodikvilágháborús sztorit, hangjának dünnyögése alatt merengtem.

Egy kicseszett éve rohadok itt, felejteni próbálok és nem csinálok semmit. A Harley-m jóállapotban van, ki kéne ruccanni. Route 66.

Rendben van öreg francia. Elindulok.

http//www.youtube.com/watch?v=g_9Alh4pbLg