Hmm, hogy milyen pasi mellett ébredtem ma reggel! Ejha. A helyi drogbáró jobbkeze. Nem elég hogy ilyen szívdöglesztő forma a srác, hát még ami a kanapéba van rejtve, az mennyire kivánatos. Minden, mi szem-szájnak kellemes, igazi kis pszichedelikus éléstár.
Meg kell valljam, hezitáltam egy kicsit, nem emlékeztem túl sokra az előző éjszakából, de a szobában szerteszét dobált ruhák mutatták az utat, merre tereljem a gondolataim. Node nem erről gondolkodtam igazán, hanem oly következtetéseket fogalmaztam meg magamnak, hogy ha ez az úriember magáévá tett, akkor valamiféleképpen én is úgymond jogosult vagyok magamévá tenni az ő lsd és hasis készleteit, alkalmasint kérdezés nélkül.
Nem voltam biztos a konkluzióm helyességében, de nem volt időm moralizáló töprengésekre. Különben is, amint lehet - és a helyzet jelenlegi állása szerint minél hamarabb - elindulunk a nyugati part felé, egészen nagyon messze innen. Így hát egyrészt ugye fel is kell tankolni, hosszú-hosszú fáradalmas utazás ez, másrészt meg sok száz mérföldre leszünk, a távolság megvéd, így gondoltam...
Mélyen aludt végig, amíg a cucc nagyrészét a táskámba tömködtem. Amilyen idióta szentimentális vagyok, nem mehettem el búcsúzás nélkül.. Egyre több emlékfoszlány tűnt fel az agyamban, nem is volt olyan rossz az előző éjszaka. Bementem a fürdőszobába, és a rúzsommal egy rövid üzenetet firkantottam a tükörre.
"Pá, kedves. Köszönet mindenért."Csendben behúztam magam mögött az ajtót, és az ablakon át, a tűzlépcsőn távoztam. A buszt hamar megtaláltam, még mindig ugyanabban a parkban állt, és szerencsére a srácok is ott dekkoltak. Pontosabban szundítottak ők is, mint a kincseket rejtő éji szerető. Nem keltettem fel őket, bevágtam magam a volán mögé és a gázra tapostam. Megnéztem a térképen, melyik a következő nagyváros.
Springfield. Talán ott megtudok valamit erről a Grand Prix dologról. Node ha nem, segond, most van bőven mivel vigasztalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése