Búcsúlevél

Drága André és Towanda!

A szobámban ülök, s tudom hogy talán csak órák választanak el az összecsapástól. Kántorral, ezzel a titokzatos magyarral együtt estünk a németek fogságába. Már mindannyiunkat ismertek, s csak a jószerencsének köszönhetjük, hogy túléltük. Ervinnek nem sikerült, de ezt már valószinűleg tudod.

Most a beszélgetésünk jár a fejemben, gondolom emlékszel mit kértem tőled akkor. Hamarosan eljön az idő, s mikor ezt a levelet olvasod, már túlleszünk mindenen. Kántortól sokmindent megtudtam, s Carmennek és Olival is elrendeztünk mindent úgy, hogy a Napfegyver sose épülhessen meg. Ugyanakkor talán egy másik időben, egy másik korban amikor az emberiség érett lesz, az a tudás, melyet felfedeztünk az emberek megmentését fogja szolgálni. Sosem tudhatjuk... Ezért rendeztem úgy a dolgokat, hogy a Titkot úgy őrizhessétek meg, hogy ne legyen az életetek többé veszélyben.

Még gyerekkoromból emlékszem apám idézte mindig a Bibliát. Vallásos, szigorú ember volt, 17 évesen fel is pakoltam s nekivágtam a világnakm mert nem bírtam a légkört otthon. Tudod jól: csatangolások, barangolások, a Párt... Kalandok, mindig kerestem a bajt, s a bajjal együtt az igazságot. De apám szava most, a halál kapujában megint eszembe jutott... Érdekes nem? Hogy mikor tudod, hogy vége mindig arra gondolsz amit először hallottál. Apám mondta: nincs bologabb annál, ai életét adja a barátaiért. Nekem ti vagytok a barátaim, még akkoris hogyha alig találkoztunk, sosem ültünk verandán és ittunk koktélokat, mégha soha nem is láttuk együtt felnőni a gyermekienket. Nekem más sorsot szántak... Szánt valaki... Ha létezik... Vért, szenvedést, halált kellett látnom, s úgy kell majd végezzem, ahogy sokan tették a kezem által. Ki kardot ragad tényleg kard által veszne el? Nem tudom. Így készülve a Nagy Utazásra megnyugtató a tudat, hogy talán valaki Odaát kezetráz veled.

Navalmoral... Sosem felejtem el azt az arcot, ahogy kérlelt, s most így kérlellek éni s téged. Egy utolsó lövést. Ha számít valamit a végakaratom: mindent azért teszek, hogy nektek Towandával sikerülhessen ami nekem sosem sikerült. A boldogság, az az egyszerű boldogság, ahogy egy nyári estén ülsz és nem gondolsz semmire, csak hallgatod a tücskök ciripelését. Sajnos most nehéz évek jönnek: a fegyverek fognak ropogni, sokan meg fognak halni. De ti maradjatok ki ebből. Menjetek Svájcba, ott biztonságban lesztek. Nem kell forradalom, nem kellenek eszmék, élni kell. Éljetek, ne harcoljatok.

Szeretlek benneteket. Legyetek boldogok...

Boundoise

U.I: a gyémántoka sorsáról kérdezzétek Kántort! Mindent elrendeztünk. Benne megbízhattok.