Szerdai Fieszta

Megkerestük a szállodát, de a többi versenyző még nem érkezett meg, a hajó csak holnapra várható. André a szobába ment lepihenni. Én sem aludtam már rendesen napok óta, de mégis teljesen ébernek éreztem magam. Kiültem élvezni a napsütést, amikor megpillantottam a két honfitársam, Agostinot és Stefanot! Már jó ideje nem láttam őket.

Kiültünk együtt a teraszra, és ittunk egy nagyszerű kávét. Volt náluk egy Moka Express, ez a kitünő új találmány! Így szinte bárhol el lehet készíteni egy rendes espressot. Csodás! Elbeszélgettünk a kalandjaikról - már több mint egy hete itt vannak, jóval a mezőny előtt haladtak végig. Szavaikból úgy vettem ki, őket elkerülte a verseny árnyoldala, nem keveredtek bele semmiféle veszélyes kalandba, vagy legalábbis nem akartak beszélni róla.

Meginvitáltak a tea-táncra, egy délutáni táncmulatságra. De hiszen éppen erre vágytam! Olyan régen táncoltam már. Felsiettem szólni Andrénak, de nem akartam felébreszteni, ezért csak egy levelet csúsztattam be az ajtó alatt. Nos, irány a táncparkett!

Mennyi vidám ember! Végre egy kis élet, egy kis könnyedség. Azért mégsem tudtam teljesen elfeledkezni arról, hogy még mindig itt vagyunk a veszély közelében, és a többiekről sem tudtam semmit. Az egyik tempósabb szám után lepihentem kicsit az egyik napernyő árnyékában.

Elkezdtem az embereket figyelni. Nem tudom, hogy a végül mégis rámtörő fáradtság, vagy a túl sok bólé tette, de hirtelen mindenki gyanússá vált! A körülöttem nevetgélő, vigadozó emberek, még a két csinos kínai lánynak udvarolgató olaszok is egyszeriben ellenszenvesnek és gonosznak tűntek. Mintha minden egy kicsit elsötétült volna.

Hányan lehetnek a nyomunkban? Az oroszok egész biztosan, hiszen a Vikomtot akarják, és feltehetően már arról is értesültek, hogy a tervek nincsnek a macskában. Az amerikaiak, a németek is biztosan meg akarják torloni valakin a sikertelenségüket. De vajon mikor és hol? Hogyan?

Borús gondolataimból Stefano rázott fel, aki megkérdezte, minden rendben van-e. Rámosolyogtam, és csak annyit mondtam, bánt, hogy petrezselymet kell árulnom. Értette a célzást, és egy pillanat alatt újra együtt roptuk. Tánc közben kedélyesen elcseverésztünk, elújságolta, hogy szerdán hatalmas ünnepség lesz Szingapúr utcáin. Tüzijáték, hatalmas forgatag, rengeteg ember! Még jó, hogy így elhúzodott a Grand Prix, és a záró ünnepséget egybeköthetjük ezzel a helyi fiesztával.

Hát a mikor kérdésemre így választ is kaptam. Egy ekkora forgatagban könnyű észrevtélennek maradni, és aljas dolgokat elkövetni. Beszélnem kell Andréval, mielőbb. Ő biztosan tudni fogja, mi a teendő.