Már éppen kedélyesnek mondható hangulatban ballagtam napfényes hotel felé amikor egy ismerős szakáll közeledett felém. A Vicomte.
- Te Laurentier…
- Azt hiszem megegyeztünk Bundoise-om, nehéz terhet raktál a vállamra…
- Nem erről van szó…
Karolt belém bizalmasan a nagydarab francia, s a hall hűvös bárpultjához húzott. Kortyolta a konyakot és szívta a szivart mint aki nem lenne tisztában a halálával…
- Te ez a Bonyenko eltűnése… ez felettébb gyanús
- Abszolút.
- De neked tudnod kellene valamit barátom. Amikor megérkeztél Fedezted Szvetlana sztoriját Bonyenkó halálát illetően, sőt el is ástad az "álBonyenkó" hulláját! Amikor tudjuk hogy az valami idegen volt. Áruld el miért. Kicsit sem volt gyanús az a sírós rívós jelenet, s már megbocsáss te nem vagy az a színésztípús. Még is úgy tettél mintha Bonyenkot ástad volna el.
- Nézd barátom. Szvetlana megkért hogy tartsuk fenn a látszatot. Láttad hogy nézett ki, piszkos és szakadt volt, de nem voltak a testén olyan sérülésnyomok amiket a szakadt rongyos ruházat indokolna. Megkért sőt könyörgött hogy ne áruljam el hogy nem Bonyenkot ástam el.
- Mit mondott miért.
- Ismersz Vicomte. Egy asszony kérése. Én nem kérdezek.
A Vicomte mélyet szívott a havannába, sűrű füst borította arcát és szinte csak magának mondta:
- Van mit féltenie Bonyenkónak. Van mivel sarokbaszorítani és megzsarolni. S neki van is miért kűzdjön az életéért... Ott van Szvetlana... A kis Drjusenyka, az elveszett család.... Nem olyan magányos hős mint én, aki ha kell odadobja az életét. S ki tudja... Gyanús alakok veszik körül, és nagyon nagyon gyanúsan viselkedik.. Navalmorál óta nem önmaga. Ez a... kedélyes milliomos... Ez se ő. Ezek mind álcák. Ott megtört benne valami, és talán maga elől is bújdokol, nem csak előlünk. S kitudja... Ez az egész verseny gyanús! Állomáshelyek a Gyémántok fellelési helyien... Szingapur mint célállomás, a hírszerzők keleti központja!
-Azt akarod mondani hogy Bonyenko állhat a napfegyver mögött? Ne tréfálj Vicomte! Ő bajtársunk…
Bundoise bántón felkacagott.
-Bajtárs? Milyen bajtárs az aki így eltűnik? Aki nem ad jelt magáról? Hol volt a verseny alatt amikor bajban voltam? Te mentettél meg. Amikor te voltál bajban hol volt? Én mentem utánad és a Nizzaiak húztak ki az autód roncsaiból nem a Maybachos Trockista. És te kedves naív Laurentierem, veled vásároltatott fegyverarzenált Erzurumban! Miután a napfegyver bekerül a képbe, egyre többen kezdenek el tudni róla, egyszer csak eltűnik.
-Hm. Mit akarsz tenni?
-Még nem tudom. De figyled Szvetlanát. Nekem nagyon gyanús, hogy takargat valamit... És jegyezd meg: a nőnél nincs veszélyesebb... Főleg egy csalódott és zavart nőnél... Netán egy szerelemes nőnél... Most hogy kerülgetitek egymást Towandával... Te nem láttad hogy nézett rá korábban... Vigyázz André.
- Te Laurentier…
- Azt hiszem megegyeztünk Bundoise-om, nehéz terhet raktál a vállamra…
- Nem erről van szó…
Karolt belém bizalmasan a nagydarab francia, s a hall hűvös bárpultjához húzott. Kortyolta a konyakot és szívta a szivart mint aki nem lenne tisztában a halálával…
- Te ez a Bonyenko eltűnése… ez felettébb gyanús
- Abszolút.
- De neked tudnod kellene valamit barátom. Amikor megérkeztél Fedezted Szvetlana sztoriját Bonyenkó halálát illetően, sőt el is ástad az "álBonyenkó" hulláját! Amikor tudjuk hogy az valami idegen volt. Áruld el miért. Kicsit sem volt gyanús az a sírós rívós jelenet, s már megbocsáss te nem vagy az a színésztípús. Még is úgy tettél mintha Bonyenkot ástad volna el.
- Nézd barátom. Szvetlana megkért hogy tartsuk fenn a látszatot. Láttad hogy nézett ki, piszkos és szakadt volt, de nem voltak a testén olyan sérülésnyomok amiket a szakadt rongyos ruházat indokolna. Megkért sőt könyörgött hogy ne áruljam el hogy nem Bonyenkot ástam el.
- Mit mondott miért.
- Ismersz Vicomte. Egy asszony kérése. Én nem kérdezek.
A Vicomte mélyet szívott a havannába, sűrű füst borította arcát és szinte csak magának mondta:
- Van mit féltenie Bonyenkónak. Van mivel sarokbaszorítani és megzsarolni. S neki van is miért kűzdjön az életéért... Ott van Szvetlana... A kis Drjusenyka, az elveszett család.... Nem olyan magányos hős mint én, aki ha kell odadobja az életét. S ki tudja... Gyanús alakok veszik körül, és nagyon nagyon gyanúsan viselkedik.. Navalmorál óta nem önmaga. Ez a... kedélyes milliomos... Ez se ő. Ezek mind álcák. Ott megtört benne valami, és talán maga elől is bújdokol, nem csak előlünk. S kitudja... Ez az egész verseny gyanús! Állomáshelyek a Gyémántok fellelési helyien... Szingapur mint célállomás, a hírszerzők keleti központja!
-Azt akarod mondani hogy Bonyenko állhat a napfegyver mögött? Ne tréfálj Vicomte! Ő bajtársunk…
Bundoise bántón felkacagott.
-Bajtárs? Milyen bajtárs az aki így eltűnik? Aki nem ad jelt magáról? Hol volt a verseny alatt amikor bajban voltam? Te mentettél meg. Amikor te voltál bajban hol volt? Én mentem utánad és a Nizzaiak húztak ki az autód roncsaiból nem a Maybachos Trockista. És te kedves naív Laurentierem, veled vásároltatott fegyverarzenált Erzurumban! Miután a napfegyver bekerül a képbe, egyre többen kezdenek el tudni róla, egyszer csak eltűnik.
-Hm. Mit akarsz tenni?
-Még nem tudom. De figyled Szvetlanát. Nekem nagyon gyanús, hogy takargat valamit... És jegyezd meg: a nőnél nincs veszélyesebb... Főleg egy csalódott és zavart nőnél... Netán egy szerelemes nőnél... Most hogy kerülgetitek egymást Towandával... Te nem láttad hogy nézett rá korábban... Vigyázz André.
Elsötétült kissé az eddig napfényes kedvem. Bundoise megveregette a vállam és energikusan, ahogy szokta, elvágtatott. Kissé kába voltam az új információktól. Egyedül maradtam a bárpultnál és rendeltem egy konyakot. Hiányzik Towanda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése