Emberrablás

Hideg kőpadlón ébredt, csak egy kis fénysugár világította meg a helyiséget. Az utcáról beszűrődött a járókelők zaja. Az utolsó emléke az volt, hogy beszáll Carmen mellé a kocsiba, és valaki hátulról egy rongyot szorított az arca elé. Most itt feküdt a földön, megkötözve, segítségért sem tudott kiáltani.


Próbálta felidézni, mi történhetett, de sehogy sem sikerült, semmi sem jutott az eszébe. Egyre csak Carmen szavai visszhangoztak a fülében, amikor kezét a kezében tartva azt mondta:
- Túl naiv és sebezhető vagy, bájos kislány. Nem biztos, hogy jó ötlet volt erre a versenyre benevezni. Szörnyű dolgok vannak készülőben.

A többit mintha elvágták volna. Vajon ez az egész Carmen műve? Vagy ő is csak egy bábu, netán egy áldozat? Zakatoltak a fejében a gondolatok. Kinek álhatott érdekében elrabolni őt, és miért? Persze az a kérdés foglalkoztatta leginkább, hogyan fog ebből az egészből kikeveredni.

Apró és fájdalmas mozdulatokkal, de végül sikerült odakúsznia a kis helyiség kijáratához, és fülét az ajtóra tapasztva próbált hallgatózni, hátha így megtudhat valamit. Legnagyobb medöbbenésére ismerős hangokat hallott, a férfihangot azonnal felismerte, Bonyenko volt az, egy nővel beszélgetett, oroszul. Lehet, hogy megcsalta a hallása? Nem, nem... Ez az akcentus, és ez a hanghordozás, bármikor megismerné. Fojtott hangon beszélgettek, csak néhány szót tudott kivenni... A napfegyver, hát persze. Pénzről, és Amerikáról beszélgettek. Csak nem, nem lehet... Hát behódoltak volna? Próbálta összerakni a dolgokat, de még mindig sajgott mindene, zúgott a feje. Nem értette, hogy került ő a képbe. Tudott a fegyverről, ez igaz, de ő csak egy jentéktelen szereplő...

Akkor hirtelen világossá vált. Laurentier! Őt akarják tőrbe csalni... Ő is tud a tervekről, és ő valóban keresztbe tehet nekik. De hisz bajtársak, jóbarátok... Nem, nem... Kell lennie más magyarázatnak... Bonyenko titokzatos eltűnése, nem is beszélve arról az undok amerikairól Bundoise szobájában, és a brit versenyző... Ide akarják csalni Andrét, és akkor az utolsó lehetséges ellenlállót is semlegesítették. Addigra talán már Bundoise is halott lesz, akkor végképp nem marad senki, aki megakadályozhatná a pusztítást. Vagy talán a vikomt is benne van, olyan furcsa volt ez az egész "ölj meg, barátom" beszélgetés... Hát valóban senkiben sem lehet már megbízni?

Towanda felelősnek érezte magát, félelem szorította össze a szívét. Most érezte mennyire megszerette a férfit, milyen sokat jelent neki ez a bimbózó kapcsolat. Retteget, hogy éppen a szerelmük teszi könnyelművé Andrét. Most kivételesen nagyon szerette volna, ha állig felfegyverkezve jön ide, és annyi év légiós tapasztalata kellően hidegvérűvé tette a helyzet megoldásához...