Csak nevetni!

Hát ilyenkor már csak nevetni lehet!
Az még hagyján, hogy nagy lendülettel nekivágva Burmának, a Blitz befuccsolt. Defekt alapból, és ráadásul tengelytörés. Sajnáltam otthagyni, de nem volt mit tenni. Hátizsákba mindent; amit lehetett, még szétszereltem és beleszuszakoltam az oldaltáskákba. Modern kori turizmus - úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa. Sebaj, hív a vasút!
Na, erre jobb nem is emlékezni. Három nap a nyomorban, koszban, és bár voltak vidám pillanatok is, de Bangkok még sincs sokkal közelebb. Minden pillanatban görcsösen markoltam a cuccokat, aludni nem tudtam, és hát nem mutatnék most valami szépen egy úri társaság összejövetelén. A vasút meg valami helyi ünnep miatt egy hétre leáll. Mindenki boldog, minden tele van árusokkal és gyanús alakokkal, de előrébb így nem jutok. Azt hiszem stoppolni fogok.
Habár, a pénzem még kitart, egy jármű talán még jobb ötlet volna!
Már csak egy városig kell eljussak!