Polgári kiszolgáló erők. Hát ennél unalmasabb háború még vagy nem volt a történelemben, vagy rosszkor vagyok rossz helyen. Gyanús is volt, hogy fegyveres kiképzés alig volt , a telepi önkéntes csapatot csak bepakolták ide, a kiszolgálókhoz. Azóta pedig semmi. Csapatok jönnek-mennek, pihennek, cserélődnek, alig van ismerős. Mesélnek sokféle izgalmas és megrendítő élményt, de itt...
A vezető tisztünk szigorúan tiltja a fegyveres harcban való részvételünket, inkább a technikai tanulságokat összegzi, és kikéri mindegyikünk véleményét. Szétlőtt roncsokban turkálunk, bejárjuk az újabb motorokat, csőszélességekről vitatkozunk, stb. Lassan hadmérnök leszek, ha ez így megy tovább. Okos fickó ez amúgy, kedveli a jó borokat és a macskákat. Mindig mondogatja, hogy a macskafélék nem véletlenül rettegett lények. Ahogy lapulnak, ugranak, lecsapnak... szíve szerint róluk nevezne el mindent, ami egy kicsit is jól sikerült fejlesztés. Biztos neki is megártott már ez a semmittevés. Ha ezt a hősiességet Hanna látná...Ezért jutottam elhatározásra: innen meg kell lépni. Egy géppuskával felszerelt alakulathoz kértem magam. Csak a szomszéd völgybe mentek civilek kiképzését felügyelni, így jó ürügy volt egy kis kiruccanásra. Az erdőben aztán egy alkalmas pillanatban majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése