Épp a szobámban pakolgattam amikor Towanda egy üveg pezsgővel a kezében feltépte az ajtót. Nagyon izgatott volt, és nagyon szép. Arca kipirult, göndör fürtjei csapkodtak.
-Monsieur Laurentier, bocsásson meg hogy így önre török, de segítenie kell! A Vicomte-nál...
-Tudom, láttam én is. Miért nem ül le kedves Towanda?
-De veszélyben vannak...
-Nincsenek veszélyben.
Odaléptem hozzá és kivettem a kezéből a palackot. Közel volt egymáshoz az arcunk. Éreztem a bőre illatát, haja szálai csikladoztak. Éreztem az életet amely árad ebből a nőből és megtöltenek. Legszívesebben megcsókoltam volna de nem tartottam illendőnek egy rémült nő kiszolgáltatottságát kihasználni. Pár mély lélegzetvétel után újra higgadt voltam és a helyzetre koncentráltam.
-Láttam azt az úri bandát az ázsiai nőt meg azt az öreg brittet, aki ismert szélhámos volt vagy tíz évvel ezelőtt. A Hotel kijárata az ablak alatt van, csak az hagyja el élve az épületet akit nem lövök le innen az ablakból.
-Kérem Monsieur Laurentier...
-Magának André.
-André, nem lehetne hogy ne lőjön le senkit?
-Nézze, én katona vagyok. Mit csináljak? Símogassam meg a kobakjukat? A legjobb megoldás az volna ha most odamennék, fognám a negyvenötös coltomat, berúgnám az ajtót és mindenkit lelőnék Olin és a Vicomte-on kívül. Az volna a tiszta ügy. De az az érzésem hogy ön ezt nem akarja. Úgyhogy kérem vegyen ki két poharat a szekrényből.
-Maga most pezsgőzni akar?
-Igen. Mivel a fegyverhasználat tiltását olvasom ki az ön gyönyörű szeméből, és nem ismerem a Vicomte terveit, ezért a legokosabb ha várunk. A Vicomte-ot ne féltse, majd üzen. Addig is igyunk a nyugalomra.
Pukkant a palack és aranyló pezsgő ömlött a pohárba. Közel léptem Towandához és egy poharat nyomtam a kezébe. Csendült a kristály. Ismét veszélyesen közel volt az arcunk. Mélyen a szemembe nézett és éreztem hogy újra elveszítem higgadtságomat. Éreztem a számon a finom lehelletét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése