Összeesküvők.

"Úristen, úristen! A férjem! Most mi lesz? Most mi lesz velem?" - ezekre a szavakra ébredt a szállodában a Vikomt. Gyorsan leszaladt a hallba, és látta amint a döbbent versenyzők a halálra vált, csapzott Szvetlánát veszik körül, akit a japán versenyző próbál csitítgatni - eredménytelenül. Többen döbbentek hallgatják: "Meghalt! A visszapillantó... Egy pillanat műve volt... Csak egy báránykát akart elkerülni... Mire feleszmáltem halott volt. Szörnyű... A visszapillantó tükör... Az a sok vér.... ÚRisten mi lesz velem!" A vikomt gyanakodni kezdett. Tudta, hogy Vladimir barátja remek sofőr... Hogy balesetet szenvedne egy bárány miatt... Valószinűtlennek tűnt. S Szvetlana mozgása, hanghordozása... Nagyon teátrálisnak tűnt a jelenet. Egészen addig, amíg Stefano elő nem kapott egy fényképet: "Lefotóztuk a helyszínt, a baleset körülményeit, de mire visszamentünk a holttest eltűnt. De nézzék!" S valóban, a fényképen nem más volt, mint Bonyenkó. A Vikomtban elhűlt a vér. Hogy lehet ez? Mi van itt? Mi történik itt? Meghalt, nem halt meg? Az ösztönei azt súgták valami van... Egyszercsak a háttérből előlépett Laurentier és tőle szokatlanul pátoszteli modorban közölte: 'Valóban. Vladimir halott. Ezt én is megerősíthetem. Szvetlana kérem bocsásson meg, de az éghajlat nem teszi lehetővé, hogy eltávozott férje holttestét tovább magammal hozhattam volna. S különbenis... A ragadozók... "Jajjjj!" kiáltott fel Szvetlana. A férgek... "Jahhhhajjjjjjajjjjjj" kiáltott fel megint széles mozdulattal a fejéhez kapva. S a Nap és az trópusi eső, már az utóbi napokban... "Ójajjjjjj Vladimir!" kiáltotta, s Laurentier karjaiba omlott aléltan.

A vikomt nem tudta visszatartani a nevetését, s hangosan felkuncogott de látva a helyzet "komolyságát" hamar zsebkendőjéhez nyúlt, s a kuncogást sírásnak álcázva ő is rázendített: "Ó Vladimir... A legjobb barát volt. A legjobb... Azokután amin együtt átmentünk... Hogy fogsz hiányozni drága Vásenyka..." Odament a színtársulathoz, s Laurentier vállára hajtva a fejét ráborulva, s sírást színlelve odasúgta neki: "Gyere a szobámba... Beszélnünk kell... hozd Szvetlanát is..." "Ó jahhhhhjjjjj mi lesz velünk nélküled Vladimir! kiáltott fel ő is, s közben Stefanora kacsintott, aki viszonozta a kis gesztust. Ő is benne van... Nyugodott meg a Vikomt. Már csak arra volt kíváncsi, hol van az IGAZI Bonyenkó... S mi ez a színjáték.