Míg Towanda a léghajóért ment engem felvett egy teherautó a brit gyarmati hadsereg katonáival és felajánlotta hogy elvisznek a szállodába. A sebem cudarul fájt, mivel a kozák nem éppen gyengéden taposta meg bakancsával, valahogy mégis kellemesen éreztem magam. Towanda féltő gondoskodása, és szerelme teljesen feltölt energiával, s ehhez nem vagyok hozzászokva. Jöhet harc, üldözhetnek, szétlőhetik a vállad, ha a szív úgy dönt hogy márpedig boldog leszel öregem egy vörös fürtös tündér oldalán, akkor azt Hitler ezer nácija sem akadályozhatja meg. Egy hadnagy lépett oda hozzám, s a kezembe nyomta rég nem látott Mauseremet.
-Ezt az utca végén találtuk, feltételezem önhöz tartozik...
Kajánul mosolygott, s laposüvegből whiskeyvel kínált. A szálloda orvosával rendesen beköttettem vállsebemet, beoltattam magam és meghallgattam az orvos dörgedelmeit, majd valami furcsa energiával feltöltve, jókedvűen, holmiainkkal felpakolva indultam el, amikor a portás utánam szólt:
-Monsieur Laurentier! Üzenete érkezett!
Egy levélke volt furcsán ismerős gyöngybetűkkel:
André!
Egy Párizsi fogadáson megbízható forrásból értesültem, hogy az amerikaiak likvidálni akarnak. Téged is és a Vicomte barátodat is. Nem látom át egészen mibe keveredtél de a család és a cég összezár, meg kell értened, vigyáznunk kell magunkra. Nem jönne jól a blamázs és az amerikaiak stratégiai partnereink a cukorüzletben.
Ha kell pénz, vegyver akármi, sürgönyözz.
Ne feledd, a bácsikánk neked adta át a céget, nem nekem. Mielőtt lelöveted magad, nyilatkozhatnál, mi legyen a többségi részeddel.
Rebecca LaRushelle
Valahogy elillant a jókedvem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése