- Pinát akartok mi? Nesztek! - s Genagyij a földre lökte a halálra vált noviciát. "Ez jó lesz, friss még!" mondta, s karabélyával a szegény lány lába közé ütött. Az ütéstől a novicia összegörnyedt. Nem volt több 15 évesnél... A Vikomtnak eszébe jutott, hogy a Pártgyűléseken milyen szenvedéllyel szídta Rómát, a papokat, az embereket a vallás ópiumával tömő egyházat, de most, ahogy az "ellenség" előtte hevert, s "elvtársai" a legsötétebb bűnre készültek fordult vele a világ. Nem tudta mit tegyen... Fegyvertelen volt, miközben a 15 orosz töltött karabélyokkal lődözte szét, egyenlőre a gótikus kerengő szobrait.
Maria Immaculata nővért a földön rúgdosták a Refekrtóriumig, mire odaértek az ajtóhoz már eszméletlen volt. Bonyenkó meredten nézett maga elé, a Vikomt tudta, már rég nincs magánál, nem hiszi el ami történik. Mintha egy másik világban lenne. Genagyij berúgta a Refektorium ajtaját, s odaszólt a társainak: Vigyétek a többi pingvint a kertbe, és ásassatok velük egy szép nagy gödröt. Tudjátok... Aztán ha végeztetek, majd ti is jöhettek szórakozni. Van itt hús bőven!" - s felröhögött, mint valami állat, mint valami sivatagi dögevő. A Vikomt gyomra összeszorult, hánynia kellett... "Mi van francoskám, nem bírja a gyomrod? Nézzétek, a kis vikomtkát... Arisztokrata kéz nem piszkolódik be? Mégiscsak egy rohadt burzsoá vagy mint az apád is volt meg az egész rohadt családod!"
Az eszméletlen apácát megragadta, és rádobta az ebédlőasztalra. Becsapta az ajtót, és mindenki tudta mi történik. Egymást váltották. Az egyik kijött, a másik bement. Egyszercsak a Vikomtra került a sor. Két orosz megragadta. és belökte az ebédlőbe. Ahogy rácsapták az ajtót, hirtelen szinte áhitatos csönd lett. A kis apáca az asztalon feküdt meggyalázva. Alig volt már benne élet. Már nem is nyöszörgött, mozdulni is alig bírt. A vikomt odalépett, s látta, amint rémülten és teheteltenül rátekint a lány, akinek a szemében már nem volt más csak gyalázat és szenvedés. A vikomt megsimogatta az arcát... A lány nem tudott szólni, csak könyörgően ránézett: Por favor... nyöszörögte. A vikomt értette. Odalépett, még egyszer megsimogatta a zilált arcot, s a kezét szorosan az arcára tette. A lány behunyta a szemét, és várta a megváltó halált. Amikor eltelt egy perc, hirtelen kapálódzni kezdett, de a Vikomt nem engedte el. Még kettőt-hármat rúgott, és hirtelen elernyedt. Vége volt.
A Vikomt lassan elindult az ajtó felé, s kinyitotta. "Vége van fiúk. Vége..." nyöszörögte. "Mit ugatsz?" kérdezte Genagyij. "Meghalt! Érted? Vége!" "Ugyan... Ennek a trockistánal így is jó lesz!" s odahajolt a földön kuprgó Bonyenkóhoz, aki üveges szemekkel bámult maga elé. Hirtelen egy dörrenést hallott a vikomt, a többiek is felriadtak. Az idióta Genagyij, ahogy odahajolt, elfeledkezett a revolveréről. Ezt a pillanatot használta ki Bonyenkó. Genagyij A földre rogyott. A pillanatnyi döbbenetet kihasználva a Vikomt az egyik mellette álló kezéből kicsavarta a Kalasnyikobot, és tüzet nyitott. Bonyenko is tüzelt.... Egy percen belül az összes orosz holtan feküdt a padlón. A lövöldözés nem tűnt fel: eddig is folyamatosan lövöldöztek a szobrokra, vagy ami épp előttük volt. Vladimir nem szólt a Vikomthoz, csak az ajtóhoz ment, és Genagyij hangját utánozva elkiáéltotta magát "Jó lesz az a gödör, gyertek be, itt vár a friss vacsora!" A kintiek felélénküve elkezdtek befelé szállingózni, de ahogy megérkeztek Bonyenkó állt velük szemben egy kibisztosított géppuskával. A Vikomt hirtelen bezárta az ajtót, Vladimir tüzet nyitott. Egy perc sem telt bele, az összes vérbefagyva feküdt előttük. "Vigyük innét őket" mondta elfojtott hangon Vladimir. Megragadták az elsőt, és a gödörhöz cipelték. A gödörben apácák feküdtek a hasukkal lefelé. Mielőtt bementek volna, úgy látszik befejezték a piszkos munkát... Nem volt idő... Egyenként a testekre dobálták a halott oroszokat. Egymás után. A végén ott álltak a gödör szélén. S a vikomt a kiizadt Bonyenkóra nézett. Az hirtelen hátrament, és visszajött egy lángszóróval. Tüzet nyitott. Megémelyegtek az égő hús szagától.Ahogy ott álltak, és nézték az égő tetemeket, Bonyenkó hirtelen a revolveréhez nyúlt, és a szájába tette. A Vikomt épp hallotta, ahogy kibiztosította, mikor az utolsó pillanatban kirántotta a szájából. A lövés a levegőbe ment. "MEGŐRÜLTÉL??" "Meg..." válaszolta kaján mosollyal Vladimir. "Gyerünk innét. Rántotta meg a karjánál a Vikomt. Tudom hogy kerülünk ki innét". A két árny-alak elindult a cigánytábor felé. Hajnalodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése