2008. február 11., hétfő

Répaföld 2/5


Elég hamar kiderült, hogy miért is vettek fel ennyi sokunkat egyszerre. Már a negyedik napon le kellett tegyük a titoktartási esküt, vagy irány haza. Csakhogy addigra megismertem Hannát.

Hanna gyönyörűszép nő. Ő az, aki miatt valójában megérte. Szerencse, hogy a bátyja meg az apja is itt dolgozik a tervezőknél, így sokat láthatom, sőt már többször tettünk kisebb kirándulásokat is. Álomszép vele lenni!

Amúgy elég egyhangú az élet. Persze, hogy nem mezőgazdasági munkagépekkel foglalkozunk, ez csak minden hivatalos papíron, és az üzem bejáratán látható így. Ezek a németek piszkosul jó motorokat hoznak össze! Már szabadidőnkben is ezeket módosítgatjuk a magunk örömére, néha meg pont ez a feladat is. Van itt ez a Hans, a legderűsebb alak mind közül, jó cimbora. Hát ő aztán tud egy s mást alkotni, félünk is, hogy hamarosan elkerül máshová.
Sajnos kötelező az oktatásban segíteni, és ráadásnak az a hülye ideológiai foglalkozás. Ez a Sszizmorz mekkora barom! Nagyon hatásos a rizsája, sokan apaként néznek rá, pedig csak egy nyomorult patkány. Azt se tudom miről dumál folyton, valami nemzetek, meg védekezés, nem csoda, hogy a sok kis német bedől neki. Szépen el lettek páholva velünk együtt, most aztán építkeznek. Hát tegyék; mit érdekel engem. Bár tényleg nagyon ügyes gépek vannak itt.

Délután megint Hanna drága vár. Az egyetlen hibája, hogy ő is ilyen nagy idealista, piszkál is folyton a Trianonnal, meg azt mondja, érzéketlen hülye vagyok, és bizonyítsak végre valamit a komolyságomról. Neki bezzeg már két bátyja is jelentkezett a spanyol egységekhez. Pff...

2 megjegyzés:

vicomte írta...

Azt kell mondanom kedves Kantor hogy maga még minden bizonnyal tartogat meglepetéseket. A bejegyzései több mint zseniálisak. Sejtésem szerint a maga fejlesztőmunkája és kapcsolata SSzmizzörsszel gyanúra ad okot. De talán magában is rejtezik emberi érzés.... Talán... Nem tudhatom. Nekem most az életem a tét és a Világ sorsa.

kantor írta...

Csupán alkalmazkodom a remekül alakuló eseményekhez. Illetve próbálok kimászni egy kisebb anakronizmusomból... de ez úgy tűnik össze fog jönni. Mindennek kulcsa pedig a szabadon kezelt munkaidő.