
Megszólítottam őket, mire az ülő férfi felém fordult, és a legnagyobb nyugalommal válaszolta szokásos érdeklődésemre, hogy valóban, ők mindketten résztvevői a Grand Prix-nek. Megkínáltak a szendvicsekkel, gyümölcsökkel.
- Tartson velünk, barátom! Még nem tudom Önben kit tisztelhetünk, jómagam Humur vagyok, mellettem pedig versenytársam, Mr. Zakor Ziv. Úgy gondolom, pompás ez a lugas az ebéd elfogyasztására.
Bemutatkoztam, aztán rövid beszélgetésbe kezdtünk Indiáról. Humur nagyon tájékozottnak tűnt, elmondása szerint volt ideje körülnézni többfelé is. Ziv ezalatt az újságot bújta.
- Ha javasolhatom, uraim, feltétlenül látogassák meg Udaipurt, építészete valóban lenyűgöző. Az utcák ugyan kissé elhanyagoltak, de az emberek nagyon kedvesek.
Ziv szólt közbe:

Ilyen nyugodt ebéden is régen vettem részt, mégis egy félóra múlva kezdtem úgy érezni, hogy kerülgetjük a forró kását.
- Önök mit tudnak társainkról? Nem látták véletlenül Bonyenkót az elmúlt napokban?
- Mr. Pierre-rel már megbeszéltük tapasztalatainkat. Ön nem érzi úgy, hogy kicsit sok a különös esemény utunk során? Úgy gondolom jelen helyzetben a legtöbb amit tehetünk, hogy folytatjuk utunkat, és megpróbálunk tájékozódni a dolgok folyásáról. Addig viszont felhívnám figyelmüket a két hölgyre, akik úgy néz ki ruha nélkül próbálják meg élvezni a napsütést.
A kilátásunk tényleg váratlanul tovább gazdagodott. A fényben úszó közeli város, a lágyan kanyargó folyó, partján a két igencsak csinos tündér. Szép nap ez a mai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése