Végül úrrá lett rajta kiváncsi és nyugtalan természete, bekopogott és válaszra sem várva benyitott a szobába. Ott állt vele szemben az az ellenszenves amerikai, akiről Bundoise már mesélt, Jack Thomson, aki pedig elvileg már szintén halott... A fotelban egy idős úr nyugodalmasan szivarozott, mellette a sarokban az angol versenyző, meglehetősen riadt ábrázattal. Az ablak mellett pedig a jó öreg Vicomte, falfehérre vált ábrázattal. Towanda rögtön tudta, valami nincs rendben. Bundoise pillantása sokat elárult.
Kihasználta a helyzetet, hogy a társaság többi tagja nem ismerte őt, rögtön cselekedett. Szerencséjére a szemben lévő szoba előtti kiskocsin jégbehűtött pezsgő állt, gyorsan az ajtó el húzta. Bevetette legcsábosabb pillantását, és sejtelmes olasz akcentussal megkérdezte, az urak kivánnak-e egyéb szolgáltatásokat is a pezsgő mellé.
Az amerikai nem éppen szívélyesen tessékelte ki az ajtón, de Towanda másra sem várt, csak csapódjon végre az ajtó a háta mögött. Tudta, csak egyvalaki segíthet. Futott, ahogy csak bírt, Laurentier szobája felé. Nagyon meg volt rémülve, de reménykedett, még nincs késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése