- NEM!!! - kiáltott fel a Vikomt. Egész éjjel izzadt. Nem lesz ez így jó. A régi álmatlanság... A régi démonok... A régi hideg verejték. Mint mikor megérkezett AmerikábA "A régi álmod?" kérdezte mellette egy csábos hang. OtO volt az, az isteni Ratu. A vikomt már értette, hogy Bastet papnője miért "Macska". De a tény, hogy most, a mazari shariffi karavánszerájban mellette feküdt, vállára hajtva a fejét mégis valami biztonságérzetet adott a Vikomtnak. Mikor Berlinben néhány hónapja ugyanígy felriadt, már nem volt ott. Csak egy papíros, melyen az ált: Á Dieu mon amour! s természetesen öt percen belül már a Gestapo elől menekült Pierce Arrow-ján a svájci határ felé. Ez a kis "macska" hol dorombolt, mint most, hogy dörgölődzött, hol éles körmeit mélyen a testébe mélyesztette. Nem ismerte ki OtO-t, de nem is akarta. Azt akarta, hogy mellette legyen, a többi nem érdekelte. Neki a Sors ezt a Macskát szánta. S egy ideje a Vikomt nem ellenkezett a Sorsával.
Olival leszakadtak, pontosabban hetek óta elszakadtak a mezőnytől. A verseny már rég nem volt érdekes számukra. Teheránban újdonsült "barátaik" Carmen, "Al" és "George" segítségével kalandos módon lovasították meg a sah gyémántjait, percekkel előzve meg Lady G.-t és bandáját. Hamar rájöttek, hogy a Lady céljai megegyeznek velük, s az út további részében kifejezett versengés indult meg köztük és a Lady bandája között. viszont - meglepő módon - korántsem ellenséges. Mintha a Lady korántsem bánná, ha ők szerzik meg az általa kinézett gyémántokat. Ennek két oka lehetett: vagy nem tudja mire kellenek a gyémántok, vagy nagyon is tisztában van azzal, hogy csak együtt érnek bármit is. Mindenesetre az afgán határon, amikor üldözőbe vették őket, még fedezte is menekülésüket. Ebben a pillanatban inkább tűnt a Lady egyedüli versenytársuknak, s nem a többiek akik az autókban ültek. Mindenesetre Ervin, a jó öreg Ervin sikeresen bizonyította hogy a Pierce Arrow a legjobb autó manapság, s szép lassan lekőrözte a mezőnyt. Miközben a többiek még Indiában vesztegeltek, ő már napokkal a mezőny előtt szelte át a hatált Burmánál.
Oli, Carmen, George, Al és a Vikomt mindeközben gyémántokat rabolt Ázsia szerte. Carmen és Oliver között egyre több alakult ki mint barátság... Oliver nem látott még hasonló tüzes és vad teremtést, s hideg angol arisztokratizmusa Carmen zabolálatlanságával... Veszélyes elegyet alkotott. A Vikomt szemében mindenesetre egyre működőképesebb párosításnak tűnt. Mindeközben George és Al természetesen adták magukat. Gyakran nevettek kettejük évődésén, s ahogy Oli révén egyre "közelebb kerültek" a Családhoz, a biztonságérzetük is egyre nőtt. Indiában szinte otthon érezték magukat. Az úton végig karavánoknál szálltak meg, s a cigányok között bizony nagyobb biztonságban érezték magukat mint a titkosszolgálat és kémek figyelte szállodákban. Oliver is hamar hozzászokott a nomád életmódhoz, pláne hogy ez egyre több időt jelentett a csodás Carmen sátrában.
Végül megérkeztek mazari shariffba, s hetek óta először csatlakoztak a mezőnyhöz. Ki kellett deríteni hogyan állnak a dolgok. Ratu már várta a vikomtot, édesen bújt hozzá a szálloda halljában, mintha csak rég nem látott kedvesét látná viszont. A Vikomt korántsem tudta, hogy a gyémántok miatt hízeleg, vagy annak örül, hogy a rég eltűntnek vélt barát újra feltűnt. Towanda ökölbe szorított kézzel üdvözölte. A vikomt elmosolyodott... A kis idealista... Még mindig hisz a kommunizmusban... Vannak páran ezzel így, akik nem ismerik Sztálint személyesen, valamint nem látták Navalmoral borzalmait. Tudta, hogy ha van valaki a társaságban, akit elvtársának nevezhet, hát Towanda az. Még romlatlan, még hisz abban, hogy létezik egy szebb világ, s még képes érte áldozatot hozni. A Vikomt rég nem hitt ilyesmiben. Már csak egy éjszakát akart, amit nyugodtan tölthet. Amikor alhat, s amikor nem látja maga előtt a könnytöl ázó szemeket, amelyek esdik tőle a Halált. "Por favor..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése