A megadott cím közelébe érve egy védett de könnyen hozzáférhető helyen parkoltam le az autót. A motort járni hagytam. A ház egy enyhén romos, de erődítményszerűen vastag falakból álló építmény volt. A gránátosládából magamhoz vettem egy pár kézigránátot és a Mauser távcsövén át megszemléltem a környéket. Az egyik ablak mögött az öreg brit szélhámos álldogállt és az a fiatal Oli nevű angol. De ami meglepőbb volt, egy teherautó közeledett előtte egy fekete mercedes, benne egy egyenes hátú ismerős német. Herr Ssmisorz. Döntöttem. Nem minden elégtételérzet nélkül lőttem le a Gestapo magas beosztású tisztjét. A szélvédőt vörös permet borította. A következő lövést a sofőr kapta, mire az autó keresztbe fordult a platós teherautó előtt. Ekkor a puskát az autóban hagyva - ilyen feladathoz annyira nem alkalmas - és megmarkolva a Thompson géppisztolyomat a megtorpanó teherautó felé rohantam, melyről épp német katonák próbáltak lekászálódni. Elkéstek. Repült a gránát, egy, kettő, három is, a detonációk rengették a földet. Néhány rövid sorozatot még odavágtam az égő katonák felé, majd figyelmemet a mohos kőház felé fordítottam. Elszántan mentem előre és a felbukkanó alakokra szó nélkül tüzet nyitottam. Az egyik lépcsőről két ismerős amerikai viszonozta a tüzet. Fedezéket kerestem és megvártam hogy közelebb jöjjenek. A Thompson meglepően jó fegyvernek bizonyult minden elfogultságom ellenére, így esett hogy az amerikaiak egy amerikai fegyver álltal átlőve buktak le a lépcsőn. Ahogy mentem fel a lépcsőfordulón egy ajtó mőgül izgatott hangok hallatszottak. Berúgtam a nehéz faajtót és az első sorozatot az Öreg brit kapta aki pisztollyal a kezében az ablak előtt állt. A lövés ereje kidobta az ablakon s üvegcsörömpölések közepette hullott a földre. A fiatal angol fegyvertelen volt és bátran, de arcán valami furcsa szomorúsággal nézett a szemembe.
-Most meg fog ölni? kérdezte minden félelem nélkül.
-Hol van Towanda?
-A pincében. Segíthetnék önnek?
Nem válszoltam, otthagytam egyedül és futottam le a lépcsőn a pince felé. Lennt még néhány őr tett szánalmas kísérletet arra hogy megállítson de sikertelenül. Nem éreztem sem dühöt, sem haragot. Hideg voltam mint a kő. Kedvesem nevét kiáltva mentem egyre beljebb a pincébe. Az egyik ócska ajtó mögül nyöszörgést hallottam. Berúgtam az ajtót és ott feküdt a földön összekötözve, felpeckelt szájjal Towanda és Carmen. Bajonettemmel elvágtam a köteleiket kiszedtem a rongyokat a szájukból és máris eltűntem egy göndör vörös hajzuhatag ölelésében. Apró fehér karok ölelték át a nyakam, és éreztem a számon Towanda forró ajkát.
-Tudtam hogy értem jön!
-Nagyon édesek vagytok gyerekek - szólalt meg Carmen - de ezt ne itt, el kell tűnnünk sürgősen.
A pince lépcsőjén épp felérve egy jeges hang szólalt meg a hátunk mögött:
-Hands up!
Lady G állt a fal mellett kezében a Luger csöve meredt a mellkasomra.
-Ugye André nem lőnél le egy nőt? kérdezte és célzott.
-Lőjön már az Isten szerelmére kiáltotta Carmen de tétováztam.
Ekkor egy lövés dörrent, Lady G csodálkozó tekintettel csuklott össze. A lépcsőfeljárón Oli állt kezében egy pisztollyal.
-Azt hiszem Monsieur Laurentier, súlyosan át lettem verve.
-Jöjjön tünjünk el innen.
Négyen rohantunk a kijárat felé amikor újabb teherautózúgás hallatszott. Egy csapat kozák nyomult be a kapun az udvarra és tüzelni kezdtek. Egy hatalmas ütést éreztem és egy pillanatra megszédültem. Eltaláltak. Olival viszonoztuk a tüzet, a négy katona felbukott, de éreztem, nem vagyok túl jól. A bal vállamba kaptam a golyót és erősen vérzett. A fal tövébe kuporodva kipillantottam a kőkerítésen. Minden tele volt kozák katonákkal. A terep gyönyörűen biztosítva. Lövészek a tetőn átellenben. Az utca két része lezárva. S középen egy kegyetlen arcú egyenes hátú tiszt. Nem emlékszem hogy valaha láttam volna. Ki ez és mit akar? Egy biztos, nem naív forradalmár vagy kalandor. Kilométerekről észreveszem a profit.
A vállamhoz nyúltam amit Towanda már kötözött. Carmen a szoknyájából elővett egy apró tárgyat.
-Azt hiszem ezt keresik.
Egy mikrofilm volt.
-Oliver figyeljen rám. Ki kell vinnie a nőket, érti?
-Természetesen, bízza rám.
Furcsa mód megbíztam ebben a higgadt angolban, pedcig a bizalom nem erős oldalam.
-Ne André, mit akar, ne hagyjon itt, most hogy újra együtt vagyunk...
-Figyeljen rám, innen egyikönk sem jut ki élve, egyetlen mód van, fedeznem kell a visszavonulásukat. Az autóm egy utcával lejjebb van. Oliver kérem vigye el a nőket biztonságban. Vigye el őket a Vicomtehoz. És kérem az ülésen van a puskám, azt hagyja ott nekem a földön.
-Ne, ne André...
-Kedvesem, eszem ágában sincs meghalni. Mióta magát ismerem, azóta akarok élni, ne féljen! Oliver, vigye őket! Siessen!
Oliver, bólintott, s a tiltakozó Towandát és az izgatott Carment maga előtt terelve a hátsó kerítéshez ment.
Kézigránátokat dobáltam ki az utcafrontra s a felcsapó lángok és füst között egy egy lövéssel fedeztem a menekülőket, akik biztonságban elérték a járó motorú Cadillacet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése