Szerelem, repülés, aggodalom

Egészen sima utunk volt. Még soha nem utaztam léghajóval, nagy kalandnak igérkezett. Kicsit persze féltem is, de ott volt mellettem André, biztonságban éreztem magam. A mókás angol úr, aki kormányozta a ballont, szintén bizalmat ébresztett bennem, mégha először egy csöppet felelőtlen vállalkozásnak tűnt egy ilyen flúgos külsejű úrral nekivágni egy légi utazásnak, amint az világosan látszott André tekintetéből, amikor először megpillantotta kapitányunkat. Azonban szerencsére valóban minden jól alakult.



Megérkeztünk Szingapúr szigetére. Hihetetlen, hogy már hetek óta Ázsiát járjuk, és még mindig angol felségterületen vagyunk. Félelmetes, mennyire hatalmas ez a birodalom. Nem csodálkozom, hogy új és új területeket hódítanak meg, hiszen az ő szigetük valóban nem éppen a legkellemesebb hely. Folyton esik, vagy éppen a szél fúj, esetleg egyszerre a kettő. Még olajbogyó sem terem. Azon vagyok csak meglepődve, miért nem költöznek át mindannyian valami kellemesebb éghajlatra, ha már úgyis a világ egynegyedét ők ellenőrzik? Akadna hely bőven.

Ez a sziget például egészen kellemes helynek néz ki. Pálmafák, napsütés és kedves emberek. Egy pillanatra szinte el is felejtettem, hogy nekünk még dolgunk van, meg kell találnunk a többieket, és ráadásul a mikorfilm is a zsebemben lapul. Leszállás után búcsút intettük segítőnknek, és elindultunk a város felé. Elkértem kedvesem öngyújtóját, és ünnepélyesen elégettem a mikrofilmet. Nagy kő esett le a szívemről, és őszintén reméltem, hogy az örmény professzor értesülései helyesek voltak, és tényleg ez a terv egyetlen létező példánya.

A rossz érzésem nem múlt el teljesen. Aggódtam, hogy mi történhet még, biztos voltam benne, hogy ilyen könnyedén nem ússzuk meg. A döntő napja még sok meglepetést tartogathat. Egyátalán, mikor is zárjuk le azt a lidércnyomást, amit a Grand Prix csillogó álarca mögé rejtettek? Amióta Signore Bonyenko eltűnt, a verseny teljesen kaotikus, nem is tudom, melyik versenyző merre tarthat ép. Vajon akadnak-e, akik a tervezett időpontban megérkeztek Oroszlánvárosba? És vannak, lesznek olyanok, akik soha nem érkeznek meg? Mi lehet Szvetlanával?

Csendben tűnödve sétáltam kedvesem karjába kapaszkodva . Arra vágytam, bárcsak visszamehetnénk a léghajóhoz, és elrepülhetnénk messzire. Távol a világ zajától, a gondoktól, küldetésektől. Tudtam, hogy a helyes mégis az, ha itt maradunk, és megteszünk minden tőlünk telhetőt barátaink megsegítésére. Már nem tart sokáig ez a rémálom, hamarosan a svájci hegyek között lehetünk, csakis a szerelemmel elfoglalva... Ó, bárcsak már ott tartanánk.