2008. február 21., csütörtök

Vér


Hideg vagyok. Nem érzek semmi fájdalmat, amit kéne. Towandát elrabolták. Bundoiset félretoltam mondat közepén, és a szobámba mentem. Szétszedtem a Mausert, beolajoztam, a coltot is megtisztítottam s a sarki kocsma tulajdonosának adott négy komoly pofonnak köszönhetően rendeltem még lőszert, egy láda kézigránátot és egy Thomson géppisztolyt néhány tárral.

A kiképzőnek volt igaza Berlinben annak idején. Mindenkit meg kell ölnöm. Mindenkit. Nem érdekel ki látszik barátnak. Felszíjaztam a felszerelésemet, felcsatoltam a fegyvereket, megmarkoltam a jó Mausert. A portást szó nélkül kivágtam a bejárati ajtó üvegablakán. Az üvegcsörömpölésre vagy talán a kezemben lévő puska látványára a vendégek elnémultak. Nem kellett kérdeznem semmit, mesélt a portás, végül is egy hotelben ő az aki mindent tud, csak tőlem nem kap jattot. Legalább is nem olyat amire számít. Az információk birtokában a Cadillacbe vágódtam és elindultam. Egy gondolatom volt. Mindenkit megölök. Nem lesz kivétel. Towanda, szerelmem. Tarts ki.

Nem jó vicc egy katonával szórakozni.

Nincsenek megjegyzések: