A fájdalomtól lebénult a bal karom, Towanda látványától viszont, ahogy hófehér nyakán a kozák pengéje villogott, megfagyott a szívem. Towanda megszólalt:
-A mikrofilm Carmennél van, egy Cadillacben egy angollal tartanak a Vicomte-hoz! Kérem ne bántsa Andrét! Kérem!
A kozák arcán széles mosoly terült el. Elvette a szablyát Towanda nyakáról s durván rámlökte.
-Aljusa! Felpakolni! Mindenki a teherautókra! -s visszanézve még megjegyezte:
-Hiába is erőlködnek a mikrofilmmel a Macska már Berlinben van. Most futni hagyom magukat. Mellesleg szívességet tett nekem. Köszönöm hogy helyettem végzett ezekkel a koszos árulókkal. Gyűlölöm azokat, akik pénzért elárulják a hazájukat. Ha maga nem öli meg ezt a csürhét magam tettem volna meg.
-Egy nevet azért mondhatna. Csak hogy tudjam kivel volt dolgom. Én Laurentier vagyok.
-Drusha. -vetette oda,majd döngő léptekkel távozott.
Towanda sírva ölelt és én magamhoz szorítva kedvesemet feküdtem a hideg sárban, és arra gondoltam hol lehet Bonyenko. Lassan itt lenne az ideje hogy színrelépjen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése