Kavarognak bennem az érzések. Nem tudom, hogy reagáljak Monsieur Laurentier közeledésére. Van benne valami titokzatos, mélyről jövő erő, valami őrületesen vonzó. De ugyanakkor megriaszt ez a hűvös magabiztosság. Mégiscsak egy mesterlövész... Dehát nincs-e benne minden perzselő szerelemben az érzések ilyesféle kettősége?
Ezekben a zavaros időkben megpihenni egy férfi vállán, egy biztonságot nyújtó ölelésben... A boldogság és béke röpke, lopott pillanatai...
Igen, talán erre van szükségünk. Így a mi történetünk akár még jól is végződhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése