Már majdnem odaért az épülethez, ahol fogvatartották szerelmét. Akkor döbbent rá, hogy valamit egyfolytában a markában szorongatott. Oli csúsztatta a kezébe, amikor elválaszotta Carmentől. A mikrofilm volt az, és egy gyűrött papír, halovány írással...
De más váratlan dolog is történt. Szvetlana rohant oda hozzá, és sírva ölelte át.
- Ne haragudj, nem így... Nem ezt... Nem akartam. Az a vad orosz fickó az öcsém! Azt hittem, már régen hallott. Olyan gyorsan történtek a dolgok, és én minden szavát elhittem, hiszen az édestestvérem. Nem akartam neked fájdalmat okozni... De olyan féltékeny voltam... És nem, hidd el, nem tudtam, mire készül... A férjemre és a barátaimra vadászik. Gyűlöli a szovjeteket... Valamit tenned kell!
Towanda újra összezavarodott. Ebben a pillanatban senki és semmi más nem érdekelte, csak André... Megpróbált gondolkodni, de sehogy sem tudott koncentrálni.
Oli kétségkívül azt akarta, hogy az oroszok menjenek a hamis nyom után. Ő már ott volt a szobában, tudnia kell, mire készülnek... De mire az oroszok hotelhoz érnek, ők már régen a Szingapúr felé tartó hajón ülnek. Végső leszámolás Szingapúrban? A hírszerzők keleti központja... Ott biztosan tudnak erősítést szerezni.
- Szvetlana, tudja az öcséd, hogy itt vagy?
- Nem, nem láttott meg, ő most lent van a pincében Laurentierrel...
Towanda szíve összeszorult a név hallatára.
- Most menj vissza, és kérlek, segíts nekem! Akkor talán én is a segítségedre lehetek. Ne engedd, hogy Andrénak baja essék, kérlek! Tudom, hogy rá tudod venni a testvéredet, hogy minket engedjen el... Hiszen semmi közünk Sztálinhoz, nem is vagyunk oroszok...
Szvetlana riadt tekintettel nézett rá, de a lánynak úgy tűnt, megértette. Még mindig kéz a kézben álltak. Szvetlana magához húzta, és egy forró csókot nyomott a szájára. Aztán visszarohant.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése