Az írógép géppuskaszerű kattogása mindig csodálattal töltötte el, időnként azon kapta magát, hogy önkéntelenül is kimegy a folyosóra és elidőzik a titkárnők szobája előtt, ahonnét még zárt ajtókon keresztül is kihallatszott ez a tökéletes zene. Mi ehhez képest Wagner, akit mostanában annyira felkaptak a felsőbb körökben. Az eszme kikristályosodott egyszerűségét, hatékonyságát és tökéletességét mindössze egyetlen zene képviselheti, az írógép letiszult, ütemes kattogása. Most is a folyósón járkált az ajtó előtt, a kattogást követő ütemes léptekkel. A tökéletesség érzése töltötte el, ő is a gépezet része, amely olajozottan működik, minden a helyén van, mindenki tisztában van a céllal. A történelem egyenes irányú fejlődése végre kiválasztotta az arra érdemeseket...
Ekkor határozottan kinyílt a szoba ajtaja és kilépett az egyik titkárnő, céltudatos, nyílt, ám egy kicsit mégis fátyolos tekintetű asszony, akit egy cseppet sem lepett meg, hogy a folyosón talája:
- Uram!
- Igen!
- Érkezett önnek egy akta.
- Köszönöm, tegye be az íróasztalomra.
A titkárnő sarkon fordult, eltűnt jobbra az első irodában, majd néhány pillanat múlva ismét megjelent, tisztelgett és amilyen határozottan kilépett, úgy vissza is ment a titkárnők helyiségébe.
Néhány másodpercet még elidőzött a folyosón, hogy ismét egy kis ízelítőt kapjon a kattogásból, majd bement az ablak nélküli irodájába, felkapcsolta a kislámpát és felcsapta az aktát, amelyen ez állt: Grand Prix
Egy tömör, mindössze egy oldalas beszámolót tartott a kezében, amelyben kusza szálak kavarogtak, valami autóverseny körül, Monacot és Szingapúrt emlegetve, számos ismeretlen név is előkerült, voltak amerikaiak, svájciak, spanyol, orosz, francia és még ki tudja honnét, egy japán is feltűnt:
- Hát nem csodálom, hogy ezzel felhívták magukra a figyelmet, ehhez még Fritz híres szimata sem kellett – morfondírozott magában.
A dolog bája és már-már együgyűsége a beszámoló végén egy mondat alatt szertefoszlott, ami arról számolt be, hogy több megfigyelőt is ártalmatlanítottak, néhányat pedig megöltek.
- Vikomt, Laurentier... még sosem hallottam róluk, koszos franciák, mindig csak a baj van velük!
Ezzel felpattant az asztal mellől, és azt mérlegelte, hogy pitiáner alakokról van-e szó, akiket egyszerűen csak el kell taposni, vagy érdemes utánajárni a történetnek. Nem fogalmazódott meg benne pontosan semmi, de hirtelen baljós érzés kerítette hatalmába. Megállt a tükör előtt, ez mindig segíteni szokott, és hosszasan nézte magát, hátra fésült haj, egyenesre vágott bajusz, feszes egyenruha, azaz minden rendben. Amint visszanyerte a magabiztosságát, szeme megpihent a szoba párhuzamos vonalain, mígnem tekintete a szemközti falra tévedt:
- Mein Gott, a Führer képe ferde!
Herr SSzmizorz
Ekkor határozottan kinyílt a szoba ajtaja és kilépett az egyik titkárnő, céltudatos, nyílt, ám egy kicsit mégis fátyolos tekintetű asszony, akit egy cseppet sem lepett meg, hogy a folyosón talája:
- Uram!
- Igen!
- Érkezett önnek egy akta.
- Köszönöm, tegye be az íróasztalomra.
A titkárnő sarkon fordult, eltűnt jobbra az első irodában, majd néhány pillanat múlva ismét megjelent, tisztelgett és amilyen határozottan kilépett, úgy vissza is ment a titkárnők helyiségébe.
Néhány másodpercet még elidőzött a folyosón, hogy ismét egy kis ízelítőt kapjon a kattogásból, majd bement az ablak nélküli irodájába, felkapcsolta a kislámpát és felcsapta az aktát, amelyen ez állt: Grand Prix
Egy tömör, mindössze egy oldalas beszámolót tartott a kezében, amelyben kusza szálak kavarogtak, valami autóverseny körül, Monacot és Szingapúrt emlegetve, számos ismeretlen név is előkerült, voltak amerikaiak, svájciak, spanyol, orosz, francia és még ki tudja honnét, egy japán is feltűnt:
- Hát nem csodálom, hogy ezzel felhívták magukra a figyelmet, ehhez még Fritz híres szimata sem kellett – morfondírozott magában.
A dolog bája és már-már együgyűsége a beszámoló végén egy mondat alatt szertefoszlott, ami arról számolt be, hogy több megfigyelőt is ártalmatlanítottak, néhányat pedig megöltek.
- Vikomt, Laurentier... még sosem hallottam róluk, koszos franciák, mindig csak a baj van velük!
Ezzel felpattant az asztal mellől, és azt mérlegelte, hogy pitiáner alakokról van-e szó, akiket egyszerűen csak el kell taposni, vagy érdemes utánajárni a történetnek. Nem fogalmazódott meg benne pontosan semmi, de hirtelen baljós érzés kerítette hatalmába. Megállt a tükör előtt, ez mindig segíteni szokott, és hosszasan nézte magát, hátra fésült haj, egyenesre vágott bajusz, feszes egyenruha, azaz minden rendben. Amint visszanyerte a magabiztosságát, szeme megpihent a szoba párhuzamos vonalain, mígnem tekintete a szemközti falra tévedt:
- Mein Gott, a Führer képe ferde!
Herr SSzmizorz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése