Csak egyetlen éjszaka volt - suttogta fülembe, de már nem tudtam neki hinni.
Könnyekkel áztatott arca meg-megremegett az esti holdfényben.
Hogy lehettem ennyire vak és lelkes egyszerre? Hogy bízhattam Fritzben íly szilárdan? Borzasztó és elkeserítő, hogy az embernek, kinek nemrég minden az ölébe esett -vajh miért?- szinte a semmiből, egy nap mindent el kell veszítenie. Nem tudok tovább bízni benne, képtelen vagyok így végig vezetni a derbit. Végül úgy láttam jónak, hogy egy ismerősömnél kirakom őket éjszaka. Ha valakiben, hát Bittsánszky Grófban vakon bízhat az ember, hogy gondját viselje családomnak, míg távol vagyok, s a helyzet tisztázódik.
Azonban még egy dolog hátra van, a becsület úgy kívánja....
Saját üzemanyagával lötyköltem körbe, s talán csak egy pillanatra remegett meg kezem, mielőtt odavetettem a gyufát.
Így kellett lennie.
Oda a családom, oda a Kadett.
Új járgány után nézek, előttem az Alpok havas csúcsai...
Stefan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése