2008. január 13., vasárnap

Towanda... Te drága...


Ezt mondták a Vikomt szemei amikor a megszeppent lányra nézett. A kis Towanda, a bősz republikánus, a lángszavű, és lángolóhajú agitátor az egyetemi évekből. Bizony Towanda volt Dessau és Weimar legtüzesebb szavú feministája a huszas években. A kis "trieszti lány". Vagy a "Vörös Macska". Mindenki így emlegette. A Vikomt épp Spanyolországba készült barátjával amikor feltűnt neki ez a kis lelkes gólya, aki fennhangon olvasta Trockij műveit, vitatkozott a professzoraival, és esteket szervezett nem kevésszer vívva ki akár a hatóságok haragját. A Vikomt mindig figyelemztette, hogy a világ az ilyen idealistákat nem szereti, de a kis Towanda legtöbbször legyintett. Hiába, a Vikomt ebben a kis törékeny lányban magát ismerte fel, a nagyhangú francia avantgardot, aki orosz barátaival felforgatja a Bauhaus folyosóit. Bundoise el sem tudta volna képzelni, hogy Towanda is részévé lesz annak a kusza és véres álomnak melyben ő Navalmoral óta él. S most itt áll, előtte, lábainál egy eszméletlen test, s bézbólütőjén kis vérfolt vöröslik. "Isten hozott..." gondolta a Vikomt. S odalépett Towandához. Gyengéden kivette a megszeppent lány kezéből a bézbólütőt, s az indonéz eszméletlen testét egy székhez kötözte. Megsimogatta a lány zilált fürtjeit, s megölelte a ziháló testet. "Semmi baj Towanda. Már nem árthat." A férfi lassan ébredezett... S észrevette, hogy vadászból leterített vaddá változott. ÚGy is viselkedett: kapálódzott, ordítozott, de hiába: a Vikomt erős csomói nem engedték. Towanda állt meredten, s nézte a dühös arcot, ahogy tagalongul szitkozódva próbál kiszabadulni. "Várj meg itt." mondta neki a vikomt. "Itt van a pisztoly, fogd rá, és ne téveszd szem elől! Mindhjárt jövök!..." szólt, és elindult Bonyenkó lakosztálya felé.

Nincsenek megjegyzések: