2008. január 19., szombat

És... felszállás!

Nem szívesen fogok fegyvert emberekre, azonban a jelen körülmények között nem hagytak számomra más lehetőséget. Ha két pisztolyos egyén egy fegyvertelen urat üldöz, az olyan minősíthetetlen sportszerűtlenségre vall, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. A Webley IV-esnek jó fogása van, olyan feszesen tartja magát a kézben, hogy az embert úgy érzi, nem vétheti el a célt. Nyugtalanító érzés ez, a fegyver tulajdonosának a mindenhatóság csalóka képzetét kölcsönzi. Jobbnak láttam, ha gyorsan el is teszem.
Mr. Bundoise úgy tűnt, vagy az események hatására. vagy a félhomály miatt, de először nem ismert meg; még akkor is zavartan a két üldözője felé tekingetett, miközben beszálltunk a gépbe.
Éppen, hogy kifújtuk volna magunkat, mikor két autó motorjának zúgására lettünk figyelmesek, és csakhamar fel is tűnt két fekete Mercedes 260-as Dízel, melyeknek nagy sebességgel, az ajtain kilógó két pisztolyos urral közeledtek felénk. Okosabbnak tűnt a bemutatkozás és a közös emlékek felidézének formaságait későbbre halasztani, arról nem beszélve, hogy nem kívántam megvárni, hogy apró ATA Crusierünknek a levegőben is társasága akadjon, ezért megkértem Mr. Bundoise-t, hogy kösse be magát, és kapaszkodjon, mert felszállunk. Aggodalmas bólogatásából azt vettem ki, ő is szorgalmazza ezt az ötletet, úgyhogy magasabb fokozatba kapcsoltam, és elindultunk a kifutópálya felé. Időközben a Mercedes utasai lőtávolba érhettek, mert hamarosan a gép burkolatán gellert kapott, vagy azt átütő golyók pengése lettünk figyelmesek. Behúztam a nyakam és egy kicsit lejjebb csúsztam a székben, másik kezemmel pedig ismét elővettem a Webleyt, és átnyújtottam Mr. Bundoise-nak, aki kinyitotta oldalán az ajtót, és a menetszéltől visszacsapodó ajtó szűk résen kereszült igyekezett célt keresni. Négy golyóval nem hittem volna, hogy sokra megy, de ekkor kerékcsikorgást hallottam, és hátrapillantva láttam, hogy az egyik Mercedes, akár egy lassított felvételen, két kerékre dőlve keresztbe fordul, ezáltal lassításra kényszertve másik üldözönket, majd ráborul az ajtón kicsüngő, szerencsétlen pisztolyos férfire.
Felszisszenve fordultunk vissza ülésünkben mindketten, majd miközben Mr. Bundoise becsukta a gép ajtaját, elemelkedtünk a földről.

Nincsenek megjegyzések: