Erzurum

Mesésnek indult autókázásunk immáron nem más, mint versenyfutás az életért. Mint azt piolótatársnőmtől, Towandától megtudtam, immáron nemcsak Navalmoral szelleme kísért, hanem az NKVD is a nyomomban van. Ebben a helyzetben nincs más választásom, minthogy újabb óvintézkedéseket vezessek be. Először is ki kell hagynom Jerevánt, bármennyire is utunk egyik legszebb állomásának ígérkezett. Minden bizonnyal már a határon letartóztatnának, két nappal később pedig a Kreml alagsorának pepitakockás csempéiről mosná fel agyvelőm maradványait a sokat látott takarítószemélyzet.

Így tehát tegnap csupán Erzurumig jutottunk el. A város határánál a Shell cég egyik töltőállomásánál itattam meg Maybachunkat. Ankara felől porfelhőt láttam kavarogni az út felett, mely egyre közelgett; egy Cadillac érkezett, vadonatúj, volánjánál André Laurentier. Intettem neki, s ő lefékezett. Üdvözöltük egymást, majd elmondta, hogy ő is hallott szorongatott helyzetemről. A volt idegenlégiós tanáccsal is szolgált:

- Én a helyedben beszereznék egy-két önvédelmi fegyvert...

- Efelől ne aggódj André, Abbázia óta magamnál hordom PPK-mat.

- Ne nevettess Vladimir, én FEGYVERre gondoltam.

Első hallásra óckodtam az ötlettől. De aztán be kellett látnom, hogy a sétakocsikázás ideje lejárt. Nem autózhatok végig Szingapúrig úgy, mintha mi sem történt volna. Előbb-utóbb úgyis megtalálnak. Vagy az orosz, vagy az oroszok.

André felajánlotta, hogy segít fegyvert vásárolni.

- Szerencséd van Vladimir, Erzurum a török fegyverkereskedelem mekkája. Bármit megkaphatsz, amire csak szükséged van.

Boltról boltra, pincékről pincékre jártuk végig a barátságtalan óváros kereskedőit. Laurentiert nem lehetett átejteni. Tudta mire van szükség, és azt is, mit milyen összegre lehet lealkudni. Hiába, az Oranban töltött évek felvértezték némi tapasztalattal. Délutánra komoly kis arzenált gyűjtöttünk össze, a típusokat nem is tudnám felsorolni. Az estét a fegyverek tanulmányozásával töltöttem, André ebben is segítségemre volt.

Szvetlána megértően fogadta az útvonalváltoztatást, az óvárosba is elkísért. Mindazonáltal nagyon sajnáltam, hogy egy pár napra el kellett szakadnunk a mezőnytől, köztük Towandától, akivel oly jó barátságba kerültünk az utóbbi napokban.

***