Különös érzések

Nehéz lenne pontosan leírni a Szvetlana fejében s szívében kavargó gondolatokat és érzéseket. A rémület jege Sztolicsnajába mártva, nos meglehetős pikánssá tette a tegnap éjszakát. De nem csak a szesz volt okolható a minden mondat végén álló kérdőjeleknek. Azt hitte, késedelem nélkül menekülniük kell, férje azonban a Vicomtetól visszatérve igen higgadtnak mutatkozott. A politikánál kevésbé már csak azokhoz a férjekhez értett, akik a halálos fenyegetés hallatán cigarettára gyújtanak és hívják a szobaszervízt egy kis vodkáért és harapnivalóért. Lehet, hogy tréfa volt az egész? Vagy...már megint...de nem, hiszen a doktor kigyógyította...a kényszerképzetek mégis...hogyis?...

Útban a következő állomás felé a bájos Szvetlána zavartan üldögélt a csatahajó méretű Maybach bőrülésén, időnként egy-egy pillantást vetve férjére, aki egyre inkább úgy festett, mint aki tegnap inkább üdvözlő táviratot kapott a nénikéjétől. Már semmit sem értett. Ráadásul ott volt még Towanda! A köztük kialakult barátság igencsak felvillanyozta a fiatal asszonyt, de valahogy más volt ez az érzés, mint az eddigi barátnőivel. Hallott már Szvetlana valamit arról, hogy két nő között létezhet olyasmi, mint férfi és nő között, de azt hitte, ilyesmi csak a franciákkal fordulhat elő. Maga Towanda is pedzegetett neki valami effélét tegnap a hotel folyosóján...

Különös, nem tudta jó vagy rossz érzés töltötte el , mikor erre gondolt.

. . .

. . .