A kis jószágok szerencsésen megúszták. Hála a Maybachnak, melynek kéziféke mind a négy kereket pillanatok alatt befékezte! A kis incidens után folytattuk utunk Tebriz felé.
Megnyugtató volt tudni, hogy a szőnyegek városában csatlakozom a mezőny többi részéhez, köztük Laurentierhez. Hiába, nem kis dolog, ha az ember egy mesterlövész barátságát élvezheti.
1 megjegyzés:
Nem jött álom a szemére. Csak nézte a mindig egyforma, és mégis megismételhetetlenül változó égboltot. Fejében cikáztak a gondolatok. Arcok, hangok, szagok jelentek meg és emlékek tolultak fel zaklatott elméjében. Barátok, társak és ellenségek képe tűnt fel szemei előtt. Emlékek...
'37. januárja, Pozuel. A százados vörösen üvöltő arca, a kilőtt harckocsik égett fémszaga, társak, akik kitartottak, elvesztek, vagy árulókká lettek. A messzi otthon nyugalmának emléke. Riadók, áthelyezések, és a sok jegyzet, tanulmány, melyek emberek ezreinek életét változtatták meg.
Az idegen, fáradtsága ellenére felkelt és elhozott egy kulacsot alvó társai mellől. Később már csak a versenyt horkoló emberek és tevék, illetve a szikrázóan gyönyörű csillagok voltak a tanúi az égetően erős ital hatására elgyengülő férfi ájulásának. Ajkán ismeretlen nyelven szitokszó formálódott, de azt már senki sem hallhatta. A titokzatos alak elaludt.
Megjegyzés küldése