Egyiptom

A vikomt Szallah dzsippjében ülve hallgatta Oliver beszámolóit. Az angol könnyedsége és hidegvére lenyűgözte, és most, hogy már napok óta együtt voltak, egyre jobban megszerette ezt a fura figurát. Az ő köreiben nem volt ildomos a barátság érzelmeiről nyiltan beszélni, de együtt töltött napok, s a puszta tény, hogy Oliver egész konkrétan megmentette az életét valódi barátságot ébresztett a Vikomt szívében. Különösen szerette hallgatni Oliver nőkről szóló történeteit, kedvence volt a swing-party szervezése a vidéki kastélyban London legelvetültebb bohémai számára, mely őrületnek csupán nagybátyja és az őt rókavadászatra elkisérő felsőházi tagok hirtelen megjelenése vetett véget... Amikor OIiver épp aktuális szeretőjét egy medvebőrbe burkolódzva részegen a kastély könyvtárában fedezi fel a canterbury érsek... Nos ennél a résznél a vikomtot régen látott kacaj rázta meg. Mintha ez a fura figura kimerevítette volna az ő és Vladimir Dessaui éveit. Az a lazaság is, ahogy küldetéséhez viszonyult, ahogy az immár őt is fenyegető veszélyre nézett erőt adott a Vikomtnak, akire már már mázsás súllyal nehezedtek az utóbbi hetek történései. Dehát hiába, a Boundoise kacaja komor hallgatásba burkolódzott, mikor Oliver amúgy mellékesen rákérdezett mi volt az az incidens az összefirkált kocsival, s hogy lehet ilyen barbárságot elkövetni egy ilyen drága autóval... Navalmoral. A vikomt elmosolyodott, s közölte, hogy az 1936-os évet Oliverrel ellentétben nem a Londoni éjszakában töltötte.

Oliver megértette, s empatikusan váltott küldetésük részleteire. Ez a diszkréció ha lehet még tovább növelte Boundoise rokonszenvét az angol iránt. Elmagyarázta neki a brit hírszerzés információit a gyémántokról, a szerkezetről, s a Vikomt meglepetten vette észre, hogy Oliver úgy tűnik nem tud a mikrofilmről. Ami most is épp a Pierce Arrow csomagtartójában lapulva robog Teherán felé. Ó az öreg Ervin... Senki másra nem bízna ilyen becses kincset, de tudta, hogy Laurenterrel és Bonyenkóval szoros kötelékben haladva nem érheti bántódás a Macskát. Különbenis elrejtette a kocsi egyik titkos rekeszébe, ha keresnék se találnák meg... Mindenesetre aggódott egy kicsit. Viszont immár nem várhatott tovább a kérdés: Miért is kellett ilyen sürgősen Egyiptomba érkezniük? Oliver készségesen válaszolt: egyrészt most számukra biztonságosabb megvitatni a közös stratégiát, hisz a Grand Prix-n túlságosan szem előtt lennének, másrészt meg egy brit ásatás "Per-Bast"-nál a Nílus-deltában egy érdekes leletet hozott felszínre, melyet feltétlenül meg kell tekintsenek.

Megérkeztek a kis arab faluhoz, melynek határában hatalmas szinte bánya-szerű lyukban dolgoztak serényen az arab munkások. Középen egy kis sátor melyben Sir Henry Rathledge a Royal Academy régésze pipázott. Oliver szívélyesen köszöntötte, s a Vikomt számára különösen komikusnak tűnt a két angol udvarias kimértsége egy saras, poros, mocskos katonia sátorban. "Kérem kövessenek" -szólt Sir Henry, s Oliver és Boundoise máris alámerültek egy szűk járatba, mely Bastet templomának titkos csarnokába vezetett. A falakon domborművek voltak, melyeket futólag megnézett a vikomt, ahogy a fáklyás vezető elhaladt mellettük. A már ismert legenda, Apofisz, lángcsóvák... Lenyűgöző művészi alkotások. Hirtelen a folyosó, amin eddig épp átfértek kiszélesedett, s egy meglepően tágas terembe értek. A terem tetején apró kis résen beáramlott a napfény, s a Vikomt látta, hogy egy nagy kerek követ világít meg. "Megérkeztünk" szólt Sir Henry. "Ez Bastet Tüzes Kereke." "A vikomt elképedt. "Igen. A hieroglifák tanulsága szerint mi most egy napkollektorban állunk. Ez az a hely, ahol Ré és Apofisz megkűzdöttek, és igen, ez a kő az, amely által Bastet apja erejét megsokszorozni képes. A vikomt az égre nézett, s a beszüremlő halvány napfényt méregette. "Igen, tudom mire gondol... Szólt Sir Henry. "De ha arra a pontra Bastet Szent Szobrát, a Gyémánt Macskát helyezi, miközben a körbe látható 12 résben a megfelelő 12 gyémánt van elhelyezve, akkor legjobb ha gyorsan szalad innét a tavaszi napéjegynelőség napján, olyan reggel hat magaságában. Valahova a Negev sivatagba, hogyha nem akar Kairóval együtt a Földdel egyenlővé válni..." A Vikomt nyelt egyet, s Oliver hidegvére is mintha kissé felforrt volna, hisz ennek fényében immár érezte, hogy nem sétakocsikázásról volt szó. Az ő fejében is megfordult, hogy vajon mi lehet, hogyha ezt a kis "masinát" valaki működésbe lépteti, pláne hogyha hordozható stratégiai fegyverré képes fejleszteni! Oliver és a Vikomt megköszönték Sir Henry készséges útmutatását, s elindultak vissza Kairóba. A visszaút szótlan volt, s ahogy megérkeztek rögvest nekiálltak tervezni: "Mi a következő lépésünk Oliver? Mi van Teheránban?" kérdezte a vikomt...