A Vicomte-ot álmodozásából egy ismerős, csilingelő hang rántotta vissza a valóságba.
- "Üdv, Vicomte!"- nyújtotta üdvözlő kézcsokra hófehér kezét Ratu Ku Cing. Az Isteni OtO fennséges, nyájas mosollyal állt a Vicomte előtt.
- "Nem hiányzott a macskája?" - s rákacagott a holtsápadtból paprikavörössé váló, megzavarodott férfire.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése