"Jack!" - kiáltott fel meglepetten a Vikomt, mikor megpillantotta nagydarab összekötőjét, akitől előző nap vett búcsút. "Mégis mi a fenét keresel itt??"
"Ültess be valakit magad helyett. Azonnal indulnunk kell. Egyiptomba. Gyere már!"
"De a ruháim..."
"Hagyd a fenébe Andy, gyere... A gépem motorja még jár..."
Ez kezd egy komédiára hasonlítani, gondolta a Vikomt... Autóverseny repülőn. Csodálatos... Dehát számára régen nem a luxusautómobilokról és a delejes nőszemélyekről szólt ez a történet. OtO-t azóta nem látta, amióta mióta megkapta tőle a Macskát és a Lady... Agatha... A Vikomt csak legyintett, s követte Jack-et.
"Egy pillanat!" kiáltott, s a recepcióshoz szólt: "Kérem adja át George Benson és AL Jareau uraknak, hogy kedd reggel érkezem vissza Tebrizbe. Haladéktalanul találkoznunk kell. ÉS kérem... Az Isteni OtO-nak küldjön egy üveg édes pezsgőt, és egy vörös rózsát a szobaszervízzel. Szintúgy a Lady-nek, s velük is közölje , hogy kedden érkezem Tebrizbe..."
Ervin épp szembejött vele. "Ervin! Hogy van Laurentier?" - kérdezte.
"Remekül uram, ott konyakozik hátul a Nizzaiakkal... Ma délután már látogatója is volt..." s cinkosan rákacsintott a Vikomtra.
"Remek." mondta amaz sierve. "Akkor már hozzászokott a Pierce-hez nemdebár? El tudja vinni keddre Tebrizbe..."
"Hát persze uram!" mondta a marcona őrmester, és örült, hogy a csodás járművel immár teljes értékű versenyzőként vezeti az utat egész Abbázia óta. A vikomt már ment is, s Jack-kel beültek a taksi-ba, hogy a kis város menti reptérre hajtsanak.
"Nézze csak?" szólt oda kisvártatva Jack a Vikomtnak. "Követnek minket!..."
Hamar feltűnt a kis ATA Cruiser. "Milyen stílusos..." mondta a vikomt az Adams Toman Aircraft Company kis gépe felé tartva. "Jah Andy... Adunk a külsőségekre..." mondta kajánul Jack. "Nézd a helyzet az, hogy...."
de Jack ahelyett, hogy befejezte volna a mondatát elvágódott. A vikomt hirtelen melegséget érzett az arcán, odanyúlt... Vér volt az. Ránézett Jack-re akinek feje körül már kezdett egyre terebélyesebni a vöröslő tócsa. Ekkor a Vikomt mellett alig egy centivel másik golyó fúródott a hangár falába. Hátranézett, s látta a rohanó bőrkabátokat, amint Lugerjeikkel célozva rohannak felé. Ennek a fele sem tréfa - gondolta a Vikomt, s futásnak eredt. Egy volt csak a gond, hogy nem tud repükőt vezetni! Mi lesz most? Mindenesetre a hangárban, a kis Cruisernél fedezéket remélt, s hát... lesz ami lesz... A lövések egyre sűrűbbek voltak. A vikomt szaladt, ahogy csak bírt, ballonkabátját golyók szaggatták, de hál isten eddig még nem találták el.
Ahogy szaladt a Cruiser felé, egy árnyékra lett figylemes. Már várta valaki. "Kész. Bekerítettek." gondolta a vikomt. "Nincs értelme szaladni..." Lelassított. Ezt a Gestapó tisztek is észrevették, s mivel nem tudták mire vélni, ők is abbahagyták a futást. Közeledett az idegen felé, aki a Cruiser mellett állt keresztbe tett karokkal. Ahogy egyre közelebb ért, az idegen lassú, kimért mozdulattal az övéhez nyúlt, elővette a pisztolyát és a Vikomt felé célzott. "Vége. Ennyi volt. Nem sikerült." gondolta Boundoise és nézte, amint az idegen komótosan szinte hanyagul tüzel. Kétszer. A vikomt szeme önkéntelenül összerándult. Ahogy lassan kinyitotta, látta hogy épségben van. Hátrafordult. Üldözői kiterülve feküdtek mögötte. Az idegen lassan eltette a fegyverét, odalépett a Vikomthoz: "Nagyszerű idő van a repüléshez nemdebár?" "Ki maga?" Kérdezte döbbenten a Vikomt. "A nevem Oliver, de szólítson nyugodtan Olinak. Irány Egypitom! A gépen lesz időnk csevegni." Azzal beszálltak a gépbe, és elindultak együtt Egyiptomba a rejtélyes Egyiptomba... A titkok és királyok földjére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése