Első utam az ellenállás régi fészkébe, az Állami Egyetemre vezetett, hogy megkeressem régi elvtársam. Toumajan professzor, a fizika tudományának kitüntetett doktora. Emellett már régóta tevékenykedik kettős ügynökként. Nála alkalmasabbat nem is találhatnék a jelen egyre sürgetőbb problémáinak megoldására.
Röviden felvázoltam neki a helyzetet, és noha túl sok új információval láthatólag nem szolgáltam, mégis hosszú hallgatásba merült. Ismerte a régi legendát, a gyémántokról és a félelmetes erejű rubintról, melyek együtt hatalmas pusztításra képesek. Azt viszont nem gondolta, hogy ilyen sokan ismerik a titkot, és a nagyhatalmak mellett már magánszemélyek is a kövek megszerzésére törnek.
Kevesen tudnának egy ilyen gépezetet összeállítani, azonban létezik egy mikrofilm, melyen a szerkezet tervrajza található. Ezt mindenképpen meg kell semmisíteni, mielőtt rossz kezekbe kerül. Ki kell deríteni, hová került, legutoljára valahol a Távol Keleten bukkant fel…
A nagyvilág gondjai mellett nem feledkeztem meg Signor Bonyenko helyzetéről sem.
Egyelőre csak késleltetni tudjuk elfogását, ha a megfelelő csatornákon elterjesztjük, hogy köze van a mikrofilmhez. A generalisszimusz ebei nem éppen a legelmésebb fajták, inkább másokra bízzák az agymunkát igénylő feladatokat. Ha sikerül a tervünk, akkor még egy ideig mindenképpen békében hagyják Bonyenkot, legyen bármennyire is reakciós ellenforradalmár.
Sokáig tanakodtunk még, és finomítottuk terveinket. Most a legfontosabb, hogy megbízható embereket találjunk. Újra körbe kell hát néznem a Grand Prix versenyzői között. Hiú ábránd volt csak, hogy sikerül végre egy pár hetet kellemes szórakozással eltölteni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése