2008. január 16., szerda

Szeretett Towandám


Sajnálom, hogy a belgrádi találkozónk meghiúsult, annál is inkább, mert felettébb nyugtalanító híreket kaptam a gyémántokról. Úgy sejtem, ezek a hírek lehettek a te sietséged okai is, és csak remélni tudom, hogy sikerrel jártál Szarajevóban. Mostanra biztossá vált, hogy meghiúsult az isztambuli tervünk, hiszen a kövek végül elkerülték a várost, és nem mutatják be azokat a kormányzónak. Ez új helyzetet teremt, amihez muszáj lesz alkalmazkodnunk.

Mint azt te is tudod, a pandzsábi maharadzsa koronázási ékszereit elővigyázatosságból nem együtt szállítják Indiába, így ha támadás érné az egyik karavánt, a másik két csomag még épségben megérkezhet. Úgy értesültem, az ékszerek nagyobbik csoportja és az Orlov-gyémánt biztonságban halad Delhi felé, ám a harmadik karavánt támadás érte, és egyelőre nem tudni, kihez került az ott szállított csomag. Remélem, sikerül ezzel kapcsolatban információkat szerezned Szarajevóban. Mindenesetre azt tudnod kell, hogy nem hagyhatjuk kicsúszni a kezeink közül egyik szállítmányt sem – csak úgy térhetek vissza Chicagóba, ha mindhárom csomag nálam van!

A másik dolog, ami nyugtalanít, hogy nem tudom, hányadán álljak a társainkkal. Szófiába tartva láttam, amint két fiatalember kocsijába segíti Laurentier-t, ám nem tudtam kivenni, hogy él-e még a barátunk. Mivel megállni kockázatos lett volna, így továbbhajtottam, és úgy döntöttem, itt várom meg a fejleményeket. Ha azonban Laurentier maradandó sérüléseket szerzett az afférja során, úgy mást kell találnunk a vállalkozáshoz, hiszen ezen múlhat a siker. Bevallom, nem örülnék, ha ilyen fordulatot venne ügyünk, de fel kell készülnünk a legrosszabbra is.

Szintén aggodalomra ad okot Bundoise viselkedése, akivel a hotel halljában volt szerencsém találkozni nemrég. Gyanús méregetését eddig annak tudtam be, hogy egyelőre nem akar a nagy nyilvánosság előtt társunkként mutatkozni. Ez valóban bölcs gondolat, ám úgy érzem, időszerű volna, hogy valamilyen úton-módon tudomásunkra hozná, hogy számíthatunk-e rá. Félek, ő még mindig azt a néhány évvel ezelőtti cowgirlt látja bennem, aki első találkozásunk idején voltam. Nos, ebből a szempontból mindenképp okozhatok még neki meglepetést, a kérdés csak az, hogy vajon milyen előjelűt.

Drága Towanda, kérlek, amint a városba érkezel, tudasd velem ittlétedet, mert most mindennél fontosabb, hogy mielőbb találkozhassunk. Üzenetedet Rogeren keresztül juttasd el hozzám, aki – hiszen majd rájössz magad is – nem ismeretlen előtted. Igaz, New Orleansban még más néven mutatkozott be neked, mint most, de igéző tekintetéből rögtön ráismersz majd.

Türelmetlenül várom jelentkezésed. Addig is ölel

Agatha

1 megjegyzés:

vicomte írta...

Mit akarsz a gyémántokkal? Magadra aggatni? Mégis mit keresel itt Agatha...