Messze

Már rég nem számolom a határokat és a városokat, amin keresztül megyek. Csak utak vannak előttem, megállók, kávézók és vendéglők, ismeretlen nyelven beszélő ismeretlen emberek, ismeretlen vidék.

Szeretek korán kelni, egy ismeretlen városban, és a hajnaltól kihalt utcákon találomra sétálni. A boltok éppen nyitnak, a vendéglőkbe el kezdik takarítani az éjszakai szemetet. Egy más világ ez. Bár elvileg itt is tél van, nem tudok nem gondolni otthonra, a másfél méteres hóra, és arra, ahogy a tenger is kezd befagyni. Itt viszont napfény van, és szinte tavasz.

Ismeretlen népek, és országok. Egy részik csak nemrég keletkezett mint az én hazám is, mert bár több mint ezer éve ugyanott lakunk, a függetlenségben, önálló országban nem töltöttünk még 20 évet sem. Ki tudja meddig marad még így, ki tudja mely országok maradnak még itt.

Nem gondolkozom, csak megyek egyedül, róvom a kilómétereket. Néhány naponta megálló a többi versennyzővel, ismeretlen emberek.

Holnap újra tovább.