2008. január 14., hétfő

Tisztul a kép

A doktor csendben becsukta maga mögött az ajtót. Siemann cigarettára gyújtott, Hess mozdulatlanul támasztotta az asztalt.
-Nos Doktor, hogy van?
-Relatíve jól, de egy átlagembernek beszakadt volna a feje. Két ütést is kapott a tarkótájékra, nincs törés, sem repedés, de van némi traumás sokk, és vesztett némi vért...
-Kihallgatható?
-Nem javaslom. Lehet részleges amnéziája, de csak egy rövid ideig. Pihenésre van szüksége.
-Köszönöm doktor, elmehet.
Siemann, miután a doktor elhagyta a szobát, metszően nézett Hessre.
-Maga idióta.
-Az volt a feladatom, hogy kapjam el. Elkaptam. Emlékeztetném, hogy abbáziában több embert is vesztettünk.
-De nem azt volt a feledata hogy agyonüsse! Erről tájékoztatnom kell Herr Sszmizorzt. Tudja maga ki ez a Laurentier?
-Nem.
-Európa egyik legjobb mesterlövésze. Francia Köztársasági érdemkereszt. Vagy csak hogy egy szót mondjak: Navalmoral!
Hess hallgatott, de Siemann folytatta
-És tudja mitől ilyen kiváló? Mert részben mi képeztük ki. Navalmoral után az ő neve is felkerült arra a listára amelyeket meginvitált a Wermacht egy az új Mauser bemutatása ürügyén foganatosított különleges kiképzésen. Akkor még persze más volt a helyzet..... Franciákat, Briteket, sőt Oroszokat is képeztünk.... Ma már kevesen élnek. Szükség van a képességeire. És nem utolsósorban, indult azon a versenyen... Szóval ne üsse agyon ha egy mód van rá. Megértette?
-Igen Uram.
-Elmehet.


Egy kis cellában tértem magamhoz egy priccsen. Homályosan emlékszem hogy az utolsó lőszert nem sokkal az előtt dobtam ki, hogy megálltunk. Valami orvos megvizsgált és adott egy fehér port, fájdalomcsillapító... Most jobb kicsit...
Valami előjön... Dühös vagyok... nem is... higgadt de mégis... álmodok... kiképzés van.

"Céloz, lő, nem gondol semmire, csak a célra. Maga a golyó, érzi a szelet, és viszket a homloka hogy becsapódjon..."

Ez a verseny s ezek az alakok.... Aki elém áll azt....

"Aki maguk elé áll azt lelövik, aki nem barát azt lelövik, aki csak gyanús azt lelövik, aki nem az anyjuk, apjuk feleségük, gyerekük, bajtársuk, felettesük, beosztottjuk azt lelövik, mert így a tiszta. Maguk nem nyomozók, nem bírók. Mesterlövészek. És a legfontosabb, soha ne felejtsék el: nincsenek barátaik. Aki kedveskedik, mosolyog, vállonvereget, a múltra hivatkozik, és nem tartozik a fent felsoroltak közé, az aljas szándékkal akar valamit, tehát lelövik. Van kérdés? "

Kezd visszatérni ez a rohadt fejfájás....

"Fiam! Te francia tiszt vagy! Nem lopsz, nem rabolsz, a becsület az egyetlen igaz erényed. -Igen apa! -De Navalmoral után... -Parancsot kaptam apa, parancsot..."

Aludnom kell. De aki gyanús azt... Az a nő.. Chicagóban a gyémántnyakékkel... Lady.... Lady G! Ezaz, hogy is volt? Még előbb... Sok sok évvel... évekkel... Kis texasi farm.... Szénapadlás....

"-André drága...
- Agatha, szivem, mennünk kell jön apád...
-Csókolj te, csókolj....
-Gyönyörű vagy... El kell mennem..
-Miért és hova?
-Tisztiiskola. Apám ragaszkodik hozzá...
-De megígérted....
-Gyerekes álmok Agatha, fel kell nőnünk...
-Te hazug.. pimasz... ííííííí!"

Hehe... igen a gyönyörű Agatha... ha valami nem úgy megy ahogy ő szeretné... aki mindig csak kavarja... aki mindig gyanús kicsit.. hehe... "Aki kicsit is gyanús azt..." nem..nem
pihennem kell... Álmodom... A kiképzés... Mauser....

http://www.youtube.com/watch?v=FGuh_SG8mzg

Nincsenek megjegyzések: