Villámként sújtott a felismerés, hogy valami roppant nagy veszedelmet szabadítottam öreg barátomra. Cselekednem kellett. A Fiat csomagtartójában hamar megtaláltam a baseball ütőt, amelyet még new orleans-i tartózkodásom során szereztem be. Kicsit nevetségesnek hatott, hogy csupán egy fadarabbal felszerelkezve vágok neki a Vicomte megmentésének, de valami belülről jövő erő hajtott.
A lépcsőket kettesével véve rohantam lakosztályához, talán még éppen időben. Az ázsiai úr fegyvert fogott Bundoisera, de balga mód, az ajtónak háttal állt. Minden erőmet összeszedve akkorát ütöttem rá a baseball ütővel, amekkorát csak bírtam. Eszméletlenül rogyott a padlóra.
Én még a rohanástól és izgalomtól zihálva kerestem jóbarátom tekintetét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése