- Magának nagyon befolyásos barátai vannak Boundoise... - mondta Pavlekovity, s készségesen előreengedett egy nagydarab férfit.
- Jack! Te itt? - szólt döbbenten a Vikomt.
- Hallottunk az incidensedről, és a Követség telefonált Abbáziába. Az itteni rendőrség nagyon készséges volt... - Pavlekovity hirtelen mintha valami kis piszkot talált volna a cipője orrán, a földet kezdte kémlelni, s cipője orrával ideges mozdulatokat tett.
- Nézd. A közeli réten vár a gépünk, nem késlekedhetünk, azonnal Isztambulba kell érned , hogy megszerezd a gyémántokat...
- Milyen gyémántokat?
- Ne tedd a hülyét Andy! - a vikomt útálta ha Andynek szólítják, de Jack szinte örömét lelte benne, hogy így szólítsa, főleg ha valami nem tetszett neki.
- Nem vagyok Andy... És különbenis a Macska nálam van.
- NÁLAD?? Hogy került hozzád?? - kérdezte döbbenten Jack.
- Muszáj mindent tudnod Jacky Boy? - vágott vissza cinikusan a Vikomt.
A Vikomt már vette is a kabátját, összepakolta bőröndjét, s a Bellevue szálló halljába sietett. Szerencséjére épp ott ivott Ervin. Odaadta neki a Pierce Arrow kulcsait, s a lelkére kötötte, ne késlekedjen, azonnal menjen Isztambulba, ott várja meg. Csak tankolni álljon meg. Ha megtud valamit az eltűnt Laurentierről azonnal értesíteni fogja, s ez legyen kölcsönös. André búcsút intett Ervinnek, és a nagydarab Jack-kel elindult a repülőgép felé. A gép berregve felszállt. Jack ott folytatta a szállóban megszakadt társalgást, ahol az abbamaradt.
- George és Al megtaláltak?
- Kik? - kérdezte újra csodálkozva a Vikomt. Jack már unta ezt az értetlenséget.
- Andy. Te hülyébb vagy mint aminek látszol. George és Jack! Utánad küldtük őket a szükséges iratokkal és információkkal. Náluk vannak az isztambuli tervek...
- Mi a fene van Isztambulban????? - kérdezte ingerülten a Vikomt - És különbenis ki az a George és ki az az Al???
Jack látta, hogy a Vikomt tényleg nem tud semmit, s most jó hogy itt van.
- Olvasd ezt el.
Egy kis papír volt, rajta hieroglifák, s alatta egy versike.
"Apofisz ideje ha eljő, Basthet, a szépséges harcra kész. Basthet, a haragvó elhívja Jó Apját. Apját, Rét kinek ereje félelmetes. Nyilai mint a villám, lángoló kezei kegyelmet nem ismernek. Basthet segít a Harcosnak, ha a Gyémánt, s a 12 Gyémánt egyben áll. Basthet útját szekerén megkezdi akkor az égen, s nem ismer kegyelmet a Tüzes Oroszlán"
- Szép. És most mit kezdjek egy óegyiptomi versikével?
- Napenergia. Mondd ez neked valamit?
A vikomt értetlenül csóválta a fejét.
- Szerinted mit jelent a vers?
- Fogalmam sincs... - mondta a vikomt.
- Szerinted mi a fenének kell egy hatezer éves műkincs olyan nagyon Hitleréknek, hogy elrabolják az angoloktól, Berlinbe csempészik, és nem mellesleg az egész világot behálózó akciósorozatot indítanak Oroszországtól a Távol-keletig, hogy összeszedjenek 12 nyamvadt gyémántot? Andy! Napenergia! A németek rájöttek, amit az egyiptomiak már 6000 éve tudtak. Képzeld el, mit tudnának művelni, ha a mai techika mellett képesek lennének koncentrálni a napsugarakat! Ez a fegyver már akkor eldöntene bármilyen háborút, mielőtt az kitörne...
A vikomt elhült. Lady G.... Gyémántok... A Macska... a mikrofilm... OtO... Hirtelen kezdett összeállni a kép. Kitekintett az repülőgép ablakán, s látta a csodásan kéklő Égei tengert. Megigézve nézte a Boszporuszt, a hajókat, ezt a békés világot. Különösen gyönyörűek voltak a Rumelihisari méltóságteljes bástyái a lemenő nap fényében. Abban a fényben, ami a zsebében rejlő szobrocska és a mikorfilmen rejtező információk által akár vérvörös lángoszloppá is változtathatná az egész várost. Beleborzongott a gondolatba. Hirtelen a Rumelihisari bástyái egy kis spanyol konvent vonalait kezdték ölteni, s a lemenő nap sugarai az égő domboldalét... Gondolataiból Jack hangja szakította ki. "Isztambulba érkeztünk. Menj azonnal a szállodába, és keresd meg a fekete Morgant. George és Al majd elmondják a teendőket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése