Valami közöny vagy inkább nyugalom szállt meg. A kilóméter óra csak számol, és én megyek. Az utak minősége miatt csak nagyon lassan lehet haladni, Kabult csak tegnap késő este értem el, és ma hajnalban indultam tovább. Szeretem ezeket a hajnalokat. Sehol senki, csak a kihallt táj. Távolból hatalmas hegyek sziluetjei, minden kihallt és kopárt. Néha, amikor a nap kel fel leállok az út szélére kikapcsolom a motort, és csak ülök. Nem gondolok semmire.
Aztán hajtok tovább az ébredező tájon. Ha falvakon keresztül hajtok már ébredeznek a munkához az emberek. Fogy az út, múlnak a kilóméterek. Már majdnem egy hete, hogy egy versenyzővel sem találkoztam. Talán már le is fújták a versenyt, csak hozzám nem jutott el a hír.
Mindegy, én végig csinálom, bármi is lesz, határoztam el. Azért Új Delhiben jó lenne körbenézni a szállásokat. Talán ott majd kiderül valami a mezőnyről.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése