Agyviharzóna

"Este 8... találkozó a Vicomte-tal... szegény Arthur biztosan nagyon aggódik..." - gondolta az Isteni Oto. Bundois erőt sugárzó alakját vélte felderengni a barna virágmintás falon, de most nincs idő a szentimentális képzelgésekre, figyelmeztette magát.
-"Nos, Führerkém, hol is tartottunk?" - s a levegőbe suhintott, épp csak egy milliméterrel vétve el a bamba-szerelmes szemekkel reszkető SSzmizorz orrcimpáját. A tiszt beleborzongott a gyönyörbe.
-"És most ugass, Führerke!" - kacagott Ratu, s a tiszt meztelenül, a földön négykézláb csaholva dörgölőzött a Zöld Kakadú sztárjának karcsú vádlijához, még az ablak felől érkező hirtelen vakuvilanásra sem figyelt föl, annyira lefoglalta egy csiklandóan incselkedő tollpihe az Isteni Oto cipellőjén.
"No végre" - s Ratu még látta Stefano távolodó alakját. "Elbűvölő ez a kis olasz... "