Zakatolnak a fejemben a gondolatok.
Vajon bízhatok-e Laurentierben? Nem szívesen avatok be ismeretleneket a terveimbe, de ha eljön az idő, jól jöhet még egy mesterlövész, ez kétségtelen. Egyik rövid kitérőnk alatt sikerült pár szót váltanunk. Katonaember, ki tudja hány ártatlan élete szárad a lelkén. Azt mondta, törleszteni akar múltbéli cselekedeteiért. Ez pedig egy kiváló alkalom; megsemmisíteni egy féktelen pusztításra képes szerkezet terveit, mielőtt az rossz kezekbe kerülne...
Ám még a legkiválóbb emberekkel is megeshet, hogy elgyengülnek, ha ekkora hatalom lehetősége kerül a kezükbe. Aggódom. Ázsia számomra idegen terep, kevés a mozgosítható ember. Be kell érnem vele, de fő a derűlátás. Talán éppen ő a legalkalmasabb akit csak találhattam.
Ma este végre megérkezett a Vikomt és felbukkant egy-két új arc. Nocsak, ez a Grand Prix mindig tartogat meglepetéseket...
Nagysokára sikerült négyszemközt maradnunk, és a segítségét kértem, a tervrajzok előkerítésében. Ő is hallott már a tervek létezéséről, de nem is vártam mást. Sok ám itt a kettős életet folytató versenyző. Talán egy kicsit túlzottan is sok. Megosztottam vele értesüléseim, miszerint egy mikorfilmet keresünk, és könnyen lehet, hogy a Grand Prix valamelyik kétesmultú, vagy éppen kétes jelenű versenyzője kapcsolatba hozható. Egyszerűen nem lehet véletlen, hogy ilyen díszes társaság csődült össze...
Csöndben hallgatott, végig nem szólt egy szót sem. Majd természetesen ő is megnyugtatott, hogy benne bízhatok, kezébe veszi az ügyet. A terveknek pusztulnia kell.
Nekem ez kezd gyanús lenni, mindenki olyan készséges. De Bundoise-ban bízhatok, régi barát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése