Ma délután Towanda újra felkereste Toumajan professzort. Túl sok tennivalójuk nem akadt, ezek a napok a várakozás, a kivárás jegyében teltek. Ezért hát könnyed sétával, beszélgetéssel, a régi emlékek felidézésével töltötték a napot. Sokáig üldögéltek teát iszogatva, és előkerült a téma, amitől Towanda tartott. Toumajan természetesnek vette, hogy egy elvtárs életének védelme kötelesség, mégis meglepte, hogy Towanda ennyire szívén viseli Vladimir Bonyenko sorsát.
A délután nosztalgikus hangulata, a tea mellé elfogyasztott pár pohár méregerős orosz vodka, és a tény, hogy a professzor jóbarátja volt, mind-mind hozzásegítették Towandát, hogy kiöntse a szívét. Úgy érezte, itt az alkalom, hogy végre megossza valakivel, miért is nevezett be erre nyavalyás Grand Prix-re, amit különben mindig is a burzsoák felesleges és megvetendő szórakozásának tartott.
Dessauban kezdődött, ott találkoztak először. A kis trieszti lány akkor még igazán idealista volt, roppantul naiv és ártatlan. Elbűvölte a művészek, és háborús hősök forgataga, az a rengeteg lelkes ember, akik forradalmi gondolataikat hirdették, felborzolták a kedély
eket. Ilyennek látta Bonyenkot is. Az orosz sármőr, akkor még oly fiatal volt, és a szemében valami megmagyarázhatatlan fény, az erő és a szenvedély egyszerre csillogott.
Mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet. Visszatekintve megmosolyogtató, mire nem volt képes, csak hogy felkeltse ennek a titokzatos úrnak az érdeklődését. Hiába, az első szerelem, a vágyakozás első csirája nagy hatalommal bír az ember felett. Hetekig remény és teljes kétségbeesés között hánykolódott, mígnem egyik este végre rámosolygott a szerencse. A Vikomt mulatságot rendezett. Csodálatos este volt, hajnalig táncoltak, egy percig sem váltak meg egymástól, Towanda és Bonyenko. Kéz a kézben távoztak, és a Bauhaus kollégium előtt csókkal váltak el.
Az a kedves kis vörös hajú leányzó olyan boldog nem volt még életében. De ez a csodálatos érzés nem tartott sokáig. Másnap hiába várta Vladimirt, és az azt követő nap, és azt követő héten, hónapokban… Valami végleg összetört benne. Azokban a hetekben sok minden megváltozott, átformálódott a lány lelkében és jellemében.
Sok sok évvel később, amikor hírt kapott a Grand Prix-ről, és meglátta a szervezők között régi szerelme nevét, a vágy és a gyűlölet furcsa keveréke szorította össze a szívét. Elérkezett a bosszú pillanata. Vagy inkább az új reményeké? Maga sem tudta, mit kéne cselekednie. Soha sem tudod igazán azzá hidegvérű, számító nőszeméllyé válni, akinek oly sokan tartották. Szeretett volna bosszút állni, és már meg is volt a terve rá.
Amikor azonban a hajdani kedves élete került veszélybe, akkor szembesült vele, a szerelem szikrája nem hunyt ki teljesen, sőt… Egy percig sem volt kétséges, hogy cselekedni fog, és minden képességét felhasználja elvtársa védelmére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése