A vikomt a Pera Palas halljában ült, s erőltetett nyugalommal várta barátját Bonyenkót. Nézte a Mesrutiyet Caddesi forgatagát, a hallban s az utcán rohangáló embereket, s csodálta furcsa sürgőforgó nyugalmukat. Lenyűgözte az az önfeledtség, amivel Istambul, az utolsó európai és első ázsiai nagyváros élte mindennapjait.
Nem gondolta volna a Vikomt, hogy míg előző nap még Abbáziában rostokol, másnap már mindenkit megelőzve, a kelet kapujában várja barátját Vladimirt. Pedig így történt, s most itt állt a Pera Palas lobbijában, s épp egy feltűnő nőt nézett aki számtalan bőröndjét egy tolókocsira pakoltatta épp maga körül egrecéroztatva a boyt, a sofőrt, a járókelőket. Elsősorban hatalmas csincsillabundája keltett feltűnést, Széles karimájú kalapjának elején finom tüllfátyol, mely alól kikandikált cigarettájának hosszú szipkája. Nem tévedett. Ő volt az, Agatha. Kíváncsi volt, hogy érhetett Isztambulba mindenki előtt, mikor előző este még a Belgrádi Balkán szállóban adott fogadást. Egy futó gondolatnál nem firtatta tovább a "Lady" gyorsaságát. Elvégre eddig is Isztambult emlegette. Gondolta odamegy hozzá, s üdvözletével zavarja meg a basáskodó nagyasszonyt, de ahogy épp felállt volna, hátulról egy kéz kocogtatta meg vállát.
"Misbah Muhayyes vagyok, a szálloda menedzsere, s szeretném szívből üdvözölni! Ha nem tévedek, Ön André de Boundoise..." mondta nyájasan a szálloda vezetője. "Igen, való igaz... Igazán fényűző a szállodája." mondta elismerően a Vikomt. " Nagy megtiszteltetés szállodánk számára, hogy a nagyszerű Grand Prix résztvevőit láthatja vendégül... Ha nem haragszik bátorkodnám megkérdezni, hogy hol késlekednek a társaik. Eddig csupán három autó áll a szálloda előtt, s hozzávetőlegesen 15-re számítottunk." "Valószínűleg szétszakadt a mezőny. Tudja, ez egy verseny..." "Értem értem értem..." mondta szinte esdeklő bocsánat kéréssel Mr Muhayyes, aki látta, hogy tolakodó kérdésével felzaklatta illusztris vendégét. "Bátorkodnám megkérdezni, hogy a híres Laurentier úr... Merre található? Tudja, régi ismerősöm... Még Szíriából..." "Ha én azt tudnám..." sóhajtott fel a Vikomt. A menedzser látta, hogy a Vikomt már rég nem rá figyel. "Nem is zavarom tovább Uram, előkészítem a lakosztályát. Remélem meg lesz elégedve Uram, a szobája a Boszporuszra néz, ahogy kérte..." "Minden bizonnyal remek lesz." mondta a Vikomt, s hangjában érezhető volt, hogy ezzel részéről be is fejezte a társalgást.
Az igazgató még téblábolt egy ideig nem tudva mit csináljon, majd sarkon fordult, és odament a Lady mellett szerencsétlenkedő boy-hoz, hogy azon nyomban leteremtse ügyetlensége miatt. Ahogy nézte, amint szegény fiú szinte megsemmisül szégyenében, meglátta közeledni barátját is, aki egy udvarias fejbiccentéssel köszöntötte, az épp a jelenet központjában dívaként tetszelgő Lady G.-t. A lady látva micsoda galibát teremtett sürgés forgásával, élvezte, hogy egy luxusszállónyi ember figyeli őt. Teátrálisan beleszívott cigarettájába, s szemmel láthatóan úgy forgolódott az igazgató és a boy körül, hogy minél többen és minél több nézetből csodálhassák meg a csincsillát rajta. "Agatha... Mit sem változtál...Vajon mit kereshetsz itt...?" gondolta a Vikomt, de már érezte kezén Vladimir izzadt kézfogását. Két kézzel ragadta meg: tudta, ez csakis a baj jele lehet. "Mik a hírek?" - köszöntötte szinte ziháló barátját, akinek rendszerint oly pedánsan megkötött kravátlija most mint a géprongy lógott fehér ingén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése